00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Szignál
Kedves hallgatóink! Rendkívüli falusi adásunkat hallják.
Kedves falusi hallgatóink! Adásainkból bizonyára értesültek az ország fővárosában történő eseményekről. A lakosság minden rétegében hónapok óta élő feszültségek rendkívüli állapotokhoz vezettek. Az események közvetlen indítóoka a magyar egyetemi és főiskolai hallgatók előre bejelentett, és a párt központi vezetősége részéről huzavona után engedélyezett tüntetése volt. A magyar ifjúság saját helyzetének megjavítására irányuló követeléseiből kiindulva, szinte hivatásszerűen vállalta, hogy szószólója legyen a hosszú esztendők óta hallgatásra ítélt nép panaszainak. Történelmi gyökerei vannak a magyar ifjúság, az egyetemi és főiskolai hallgatók őszinte és bátor kiállásának. Nem véletlen, hogy megalakították a Március 15. elnevezésű kört. Ezzel is bizonyítani akarták, hogy a saját sérelmeiken túl a nemzeti szabadság ügyéért indulnak küzdelemre. De túl a történelmi hagyományokon vajon a magyar főiskolások nem a magyar társadalom minden rétegéből verődtek össze? Vajon nem a magyar falu, a munkásság és értelmiségi réteg gyermekei, fiataljai tanulnak a szegedi, budapesti, pécsi egyetemeken? Vagy az ország más főiskoláiban? Bizony, talán nincs is faluja az országnak, amely ne küldött volna két-három tehetséges, szellemi és testi erőtől duzzadó fiatalt a főiskolákra és egyetemekre, hogy a magasabb tudományok megszerzése után hűséges szolgája legyen a parasztságnak, az ország egész lakosságának, hazájának.
Az ifjúság múlt hét közepe óta kifejezésre juttatott követelései egyre határozott formát öltöttek és miután elhangzott a lengyel kommunista párt első titkárának, Gomulkának a messzebb menő engedményeket, a nép érdekeinek határozottabb képviseletét kifejező beszéde, elérkezettnek látta az időt, hogy szolidaritást vállaljon a lengyelországi fejlődéssel. Ennek a fejlődésnek lényege pedig elsősorban az, hogy Gomulka függetleníteni akarja országát az állandó jellegű szovjet elnyomás alól és a mezőgazdasági politika gyökeres revíziójával több szabadságot kíván adni a lakosság legszélesebb rétegét képező parasztságnak. És ezen a ponton találkozik az ország minden rétegének, elsősorban az egyetemi ifjúságnak követelése a lengyel eseményekkel.
Függetlenséget az országnak és szabadságot minden polgárának! A kormány és a pártvezetőség makacs magatartásának a sztálini múlthoz való konok ragaszkodásának következménye, hogy az események véres összeütközéssé fajultak.
A tegnapi nap folyamán Budapesten hatalmas tömeg tüntetett és követelte, hogy a kormány és a párt szánja el magát végre a lengyel példa nyomán a cselekvésre. A minisztertanács cselekedett is. Belelövetett a több kenyeret, több szabadságot, emberi életet követelő tüntetőkbe. Magyar parasztok gyermekei is a puskacsövek elé kerültek, mert fajtájuk hosszú esztendőkön át tartó néma ellenállásának, mérhetetlen sok keserűségének és szenvedésének adtak látható kifejezést.
Kedves falusi hallgatóim! A ti fiaitok kerültek szembe a zsarnokság fegyvereivel. Azok a magyar fiatalok, akik pontosan tudják, mennyit szenvedtetek az elmúlt esztendő során a rendszer gazdasági és karhatalmi önkénye miatt. A szülői házból hozták magukkal a rendszer ítéletét, és ez a vágy fűtötte gondolataikat, elhatározásaikat, hogy tudásukkal és fiatalos elszántságukkal falujuk, a parasztság, az egész ország helyzetének megkönnyítését, egy igazi emberi élet kialakítását szolgálják. A lengyel eseményekkel való közösségvállalásuk gyakorlatilag annyit jelentett, hogy helyesnek tartották a kolhozokból való kilépések engedélyezését, a gazdasági terror egyik legkegyetlenebb eszközének, a beszolgáltatásnak a csökkentését, illetve a teljes eltörlését, az egyénileg gazdálkodó parasztság hatásos és őszinte szándékú támogatását. Olyan követelések mellett álltak ki, amelyek a szocializmust építő Jugoszláviában már régen megvalósultak, és amelyek keresztülvitelére a kommunista párt vezetőségétől kapott ígéretet a lengyel nép. És mi volt erre a kormány és a pártvezetőség válasza?
Az éjszaka folyamán tartott rendkívüli pártvezetőségi ülés ismét a reformok, a gyakorlati értékű engedmények útjában álló Gerőt választotta a párt első titkárává. Gerő, múltjához és sztálinista felfogásához híven az országban állomásozó szovjet hadsereget vette igénybe a jogos követeléseket támasztó tüntetőkkel szemben és lövésre adott utasítást. A pártvezetőségi ülés második eredménye, hogy a magyar közvélemény és a magyar ifjúság részéről támogatott Nagy Imre került a miniszterelnöki székbe. A hozzáfűzött reményekkel szemben első intézkedéseként az egész ország területére elrendelte a statáriumot.
Íme, így válaszol a kormány és a pártvezetőség az egyetemi ifjúság s a budapesti lakosság becsületes szándékú jogos követeléseire.
Parasztok! Akik most odahaza feszült izgalommal figyelitek az események folyását, rádiónk tájékoztatásait. Gondoljatok a magyar egyetemi hallgatókra, sorai közt lévő fiaitokra, az ország fővárosának bátor és a nemzeti érdekek képviseletére mindig kész lakosságára. Nyugalmatokat megőrizve kövessétek élénk figyelemmel az eseményeket. Érezzétek meg, hogy ez a küzdelem értetek is folyik. A paraszti tulajdon biztonságáért, a paraszti önállóságért, a munka becsületének és értelmének visszaszerzéséért, az igazságtalan terhek megszüntetéséért, az elkövetett igazságtalanságok jóvátételéért. Olyan jogos követelések ezek, amelyekről egy nép, egy ország lakosságának egyetlen rétege sem mondhat le soha. A lelketek mélyében élő sok esztendős keserűség és vágy vitte az eseményeket eddig a tragikus fordulatig. Részesei vagytok mindannak, ami az ország fővárosában történt és történik, és éppen ezért a szülői aggódáson túl paraszti és nemzeti felelősség érzettel kísérjétek az eseményeket. Legyetek tudatában annak, hogy az események tragikus fordulatáért kizárólag és egyedül a kormány és a pártvezetőség felelős. Azok a megátalkodottak viselik a felelősséget minden csepp magyar vérért, akik ennyi engedményre sem hajlandók az ország lakosságával szemben, mint amennyit a jugoszláv és a lengyel kommunista párt vezetői már régen elhatároztak, illetve végrehajtottak. Egy nép jogos élni akarása, a magasabb rendű emberi élet utáni vágya áll szemben a karhatalomhoz minden áron ragaszkodó politikai kalandorok táborával. Az igazság, a jog, a nép, a tüntetők oldalán áll. Csak a katonai és rendőri karhatalom, a fegyverekre támaszkodó nyers túlerő akadályozza annak érvényesülését. Az események tragikusak, az áldozatok mérhetetlenül fájdalmasak. De viseljük mindnyájan abban a tudatban, hogy nemzetünk a jövendő generációk történelme íródik, amelynek fontos és erős tényezője a magyar parasztság.
Ezért hát összeszorított ajakkal, keserűségtől szorongó érzelmekkel és éberséggel kísérjük az eseményeket, tartózkodva minden olyan megnyilatkozástól, amely felesleges áldozatot követel. Bízzunk az események végső irányítójában, a gondviselésben. Bízzunk szenvedésekkel teli és mégis dicsőséges történelmi múltunkban, és önmagunk százszor bebizonyított, leverhetetlen, legyűrhetetlen szívósságában. Olyan fajta vagyunk, amelyet, ha minél jobban ütnek, annál keményebbek leszünk. Ezzel a tudattal, és ezzel a lélekkel vállaljuk a szolidaritást a budapesti események tragikus sorsú áldozataival.
Kedves hallgatóink, rendkívüli falusi adásunkat hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Kedves hallgatóink! Rendkívüli falusi adásunkat hallják.
Kedves falusi hallgatóink! Adásainkból bizonyára értesültek az ország fővárosában történő eseményekről. A lakosság minden rétegében hónapok óta élő feszültségek rendkívüli állapotokhoz vezettek. Az események közvetlen indítóoka a magyar egyetemi és főiskolai hallgatók előre bejelentett, és a párt központi vezetősége részéről huzavona után engedélyezett tüntetése volt. A magyar ifjúság saját helyzetének megjavítására irányuló követeléseiből kiindulva, szinte hivatásszerűen vállalta, hogy szószólója legyen a hosszú esztendők óta hallgatásra ítélt nép panaszainak. Történelmi gyökerei vannak a magyar ifjúság, az egyetemi és főiskolai hallgatók őszinte és bátor kiállásának. Nem véletlen, hogy megalakították a Március 15. elnevezésű kört. Ezzel is bizonyítani akarták, hogy a saját sérelmeiken túl a nemzeti szabadság ügyéért indulnak küzdelemre. De túl a történelmi hagyományokon vajon a magyar főiskolások nem a magyar társadalom minden rétegéből verődtek össze? Vajon nem a magyar falu, a munkásság és értelmiségi réteg gyermekei, fiataljai tanulnak a szegedi, budapesti, pécsi egyetemeken? Vagy az ország más főiskoláiban? Bizony, talán nincs is faluja az országnak, amely ne küldött volna két-három tehetséges, szellemi és testi erőtől duzzadó fiatalt a főiskolákra és egyetemekre, hogy a magasabb tudományok megszerzése után hűséges szolgája legyen a parasztságnak, az ország egész lakosságának, hazájának.
Az ifjúság múlt hét közepe óta kifejezésre juttatott követelései egyre határozott formát öltöttek és miután elhangzott a lengyel kommunista párt első titkárának, Gomulkának a messzebb menő engedményeket, a nép érdekeinek határozottabb képviseletét kifejező beszéde, elérkezettnek látta az időt, hogy szolidaritást vállaljon a lengyelországi fejlődéssel. Ennek a fejlődésnek lényege pedig elsősorban az, hogy Gomulka függetleníteni akarja országát az állandó jellegű szovjet elnyomás alól és a mezőgazdasági politika gyökeres revíziójával több szabadságot kíván adni a lakosság legszélesebb rétegét képező parasztságnak. És ezen a ponton találkozik az ország minden rétegének, elsősorban az egyetemi ifjúságnak követelése a lengyel eseményekkel.
Függetlenséget az országnak és szabadságot minden polgárának! A kormány és a pártvezetőség makacs magatartásának a sztálini múlthoz való konok ragaszkodásának következménye, hogy az események véres összeütközéssé fajultak.
A tegnapi nap folyamán Budapesten hatalmas tömeg tüntetett és követelte, hogy a kormány és a párt szánja el magát végre a lengyel példa nyomán a cselekvésre. A minisztertanács cselekedett is. Belelövetett a több kenyeret, több szabadságot, emberi életet követelő tüntetőkbe. Magyar parasztok gyermekei is a puskacsövek elé kerültek, mert fajtájuk hosszú esztendőkön át tartó néma ellenállásának, mérhetetlen sok keserűségének és szenvedésének adtak látható kifejezést.
Kedves falusi hallgatóim! A ti fiaitok kerültek szembe a zsarnokság fegyvereivel. Azok a magyar fiatalok, akik pontosan tudják, mennyit szenvedtetek az elmúlt esztendő során a rendszer gazdasági és karhatalmi önkénye miatt. A szülői házból hozták magukkal a rendszer ítéletét, és ez a vágy fűtötte gondolataikat, elhatározásaikat, hogy tudásukkal és fiatalos elszántságukkal falujuk, a parasztság, az egész ország helyzetének megkönnyítését, egy igazi emberi élet kialakítását szolgálják. A lengyel eseményekkel való közösségvállalásuk gyakorlatilag annyit jelentett, hogy helyesnek tartották a kolhozokból való kilépések engedélyezését, a gazdasági terror egyik legkegyetlenebb eszközének, a beszolgáltatásnak a csökkentését, illetve a teljes eltörlését, az egyénileg gazdálkodó parasztság hatásos és őszinte szándékú támogatását. Olyan követelések mellett álltak ki, amelyek a szocializmust építő Jugoszláviában már régen megvalósultak, és amelyek keresztülvitelére a kommunista párt vezetőségétől kapott ígéretet a lengyel nép. És mi volt erre a kormány és a pártvezetőség válasza?
Az éjszaka folyamán tartott rendkívüli pártvezetőségi ülés ismét a reformok, a gyakorlati értékű engedmények útjában álló Gerőt választotta a párt első titkárává. Gerő, múltjához és sztálinista felfogásához híven az országban állomásozó szovjet hadsereget vette igénybe a jogos követeléseket támasztó tüntetőkkel szemben és lövésre adott utasítást. A pártvezetőségi ülés második eredménye, hogy a magyar közvélemény és a magyar ifjúság részéről támogatott Nagy Imre került a miniszterelnöki székbe. A hozzáfűzött reményekkel szemben első intézkedéseként az egész ország területére elrendelte a statáriumot.
Íme, így válaszol a kormány és a pártvezetőség az egyetemi ifjúság s a budapesti lakosság becsületes szándékú jogos követeléseire.
Parasztok! Akik most odahaza feszült izgalommal figyelitek az események folyását, rádiónk tájékoztatásait. Gondoljatok a magyar egyetemi hallgatókra, sorai közt lévő fiaitokra, az ország fővárosának bátor és a nemzeti érdekek képviseletére mindig kész lakosságára. Nyugalmatokat megőrizve kövessétek élénk figyelemmel az eseményeket. Érezzétek meg, hogy ez a küzdelem értetek is folyik. A paraszti tulajdon biztonságáért, a paraszti önállóságért, a munka becsületének és értelmének visszaszerzéséért, az igazságtalan terhek megszüntetéséért, az elkövetett igazságtalanságok jóvátételéért. Olyan jogos követelések ezek, amelyekről egy nép, egy ország lakosságának egyetlen rétege sem mondhat le soha. A lelketek mélyében élő sok esztendős keserűség és vágy vitte az eseményeket eddig a tragikus fordulatig. Részesei vagytok mindannak, ami az ország fővárosában történt és történik, és éppen ezért a szülői aggódáson túl paraszti és nemzeti felelősség érzettel kísérjétek az eseményeket. Legyetek tudatában annak, hogy az események tragikus fordulatáért kizárólag és egyedül a kormány és a pártvezetőség felelős. Azok a megátalkodottak viselik a felelősséget minden csepp magyar vérért, akik ennyi engedményre sem hajlandók az ország lakosságával szemben, mint amennyit a jugoszláv és a lengyel kommunista párt vezetői már régen elhatároztak, illetve végrehajtottak. Egy nép jogos élni akarása, a magasabb rendű emberi élet utáni vágya áll szemben a karhatalomhoz minden áron ragaszkodó politikai kalandorok táborával. Az igazság, a jog, a nép, a tüntetők oldalán áll. Csak a katonai és rendőri karhatalom, a fegyverekre támaszkodó nyers túlerő akadályozza annak érvényesülését. Az események tragikusak, az áldozatok mérhetetlenül fájdalmasak. De viseljük mindnyájan abban a tudatban, hogy nemzetünk a jövendő generációk történelme íródik, amelynek fontos és erős tényezője a magyar parasztság.
Ezért hát összeszorított ajakkal, keserűségtől szorongó érzelmekkel és éberséggel kísérjük az eseményeket, tartózkodva minden olyan megnyilatkozástól, amely felesleges áldozatot követel. Bízzunk az események végső irányítójában, a gondviselésben. Bízzunk szenvedésekkel teli és mégis dicsőséges történelmi múltunkban, és önmagunk százszor bebizonyított, leverhetetlen, legyűrhetetlen szívósságában. Olyan fajta vagyunk, amelyet, ha minél jobban ütnek, annál keményebbek leszünk. Ezzel a tudattal, és ezzel a lélekkel vállaljuk a szolidaritást a budapesti események tragikus sorsú áldozataival.
Kedves hallgatóink, rendkívüli falusi adásunkat hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-24 15:40 |
Hossz | 0:09:39 |
Cím | Rendkívüli falusi adás |
Műsorkategória | Falusi adás |
Ismétlések |
1956-10-24 15:40 |
Szerkesztő | Kovács K. Zoltán |