Széljegyzetek

A végletek érdekesen találkoznak. A század elején szokás volt felforgatóknak címezgetni azokat, akik az általános és titkos, tehát demokratikus értelemben is korlátozás nélküli szabad választásokat követelték. Tegnap Kádár János, az új kommunista pártfőtitkár a nagytőkések és a nagybirtokosok bérenceinek mondotta azokat a szabadságharcos ifjakat, akik a Bem-szobor előtt a szabad választásokat iktatták programjukban, s ennek érdekében fogtak fegyvert. Kádár Jánosék szerint tehát nincsen fokozat a szovjet szuronyokra és harckocsikra épített kommunista rendszer, valamint a nagytőkések uralma között. Úgy beszélnek, mintha Ausztria, Svédország, Svájc, Dánia és számtalan más ország egyszerűen nem léteznék. Vagy azok demokratikus szocializmusa, reakciós kizsákmányolás lenne. Amíg ilyen dialektikus ravaszkodások rejtőznek Nagy Imre és Kádár Jánosék ígérgetései mögött, aligha lehet a szabadságáért fegyvert ragadott ország megbékéléséről szó.

Szignál