Szemtanúk beszámolói

Szignál

Kedves Hallgatóink! Most egy szemtanú beszámolóját ismertetjük a magyarországi helyzetről, és a magyar szabadságharc apró részleteiről. Ezekben az eseménydús napokban sok külföldi újságíró, üzletember és magánszemély tartózkodik és tartózkodott az országban, akik szóban és írásban beszámolnak élményeikről. Mai műsorunkban Noel Baker /!/ angol újságíró beszámolóját ismertetjük, amely a Daily Mail tegnapi számában jelent meg.

Szignál

Az angol újságíró Budapestről keltezte tudósítását. Beszámolója első részében arról ír, hogy Nagy Imre engedett a felkelők különböző kívánságainak. A szabadságharcosok azonban - az angol hírlapíró értesülése szerint - mindaddig nem teszik le a fegyvert, amíg az ÁVO-t teljesen fel nem oszlatják, s amíg nem kapnak komoly biztosítékot arra vonatkozóan, hogy az oroszok elhagyják az országot. Azután általános helyzetképet ad.
A hidakat gyalogság és tüzérség tartja megszállva. A szovjet parancsnokság nem elégedett meg a harckocsik két és fél centiméteres ágyújával, hanem ezen kívül minden nagyobb hídra még 6-8 tüzérségi löveget is állítottak. Mindenütt a pusztulás nyomait látjuk. Budán tegnap reggeltől estig tartott a kemény küzdelem. Különösen a Margit hídnál tombolt elkeseredett harc. A felkelők utcáról utcára harcolnak. Egész nap puskaropogás hallatszott, és gépkocsinkra két alkalommal is rálőttek. Az a véleményem, hogy az oroszok nagyon lebecsülték a szabadságharcosok harci értékét. A harckocsik nem tudnak benyomulni a szűk utcákba, ahol csaknem minden ablak fekete papírral van bevonva.
Más a helyzet a gyalogsággal. Ezek az új csapatok harcedzett veteránokból állanak, és a hangulatuk is megváltozott. Ma reggel megpróbáltam átjutni a Margit hídon a túlsó oldalra, ahol a felkelők tegnap 12 óra hosszat elkeseredetten harcoltak. Alig értem el azonban angol és fehér zászlóval ellátott kocsimmal a Margit hidat, az oroszok tüzelni kezdtek. Megálltam. Feltartott kézzel, kezemben a fehér zászlóval elindultam a híd közepe felé. Ott egy felborult háromtonnás tehergépkocsit láttam, hatalmas fehér folt jelezte, hogy liszt volt rajta, amely elöntötte az úttestet. A teherautó mellett két hulla. A gépkocsivezető és kísérője. Feltehető, hogy a kocsi lisztet hozott a városba, de az oroszok, úgy látszik fegyvert találtak benne elrejtve, és azonnal lelőtték a vezetőt és a kísérőt.
Az angol újságíró ezután visszafordult, beült kocsijába és a Duna pesti oldalán felhajtott egészen a volt Sztálin hídig.
Amerikai cigaretták segítségével sikerült átjutnom a túlsó oldalra. A hidat magyar katonák őrizték. Kerülőúton végre elértem a Margit híd pesti hídfőjéhez. A környék a teljes pusztulás képét mutatta.
A Daily Mail tudósítója szerint a felkelők négy vasúti kocsit felborítottak, és hatalmas tankcsapdát építettek. Nem messze egy kiégett szovjet páncélos feküdt. A barikádok mögött a szabadságharcosok százai várakoztak. A téren mindent darabokra szaggattak. Az úttestet felszedték, és a köveket védőfal építésére használták fel. A sarki nagy kávéház ablakai mind be voltak törve. Az utcák temetőhöz hasonlítanak, és minden házban sírnak. A halottak száma ezrekre rúg, és a sebesültek részére nincs hely a kórházakban.
Nem kapni kenyeret, és nincsen benzin. 2 dollár és 80 centet fizettem ma reggel egy pohár meleg italért, és vagy egy hetes kenyérdarabért. És még szerencsém volt, hogy hozzájutottam! Mindenütt azt kérdik tőlem az emberek: "Mikor kapunk segítséget?" Egy férfi így fordult hozzám: "Kérem, adjanak valamit! Ha nem többet, legalább egy ágyút.". Egy kislány azt kérdezte, miért nem segítenek az angolok. Hiszen a magyar nép az egész világért harcol.
Az angol újságíró megjegyezte, hogy nem tudott felelni. Azután rátér a szabadságharcosok helyzetére.
A helyzet megítélését nehézzé teszi a tény, hogy a kormány a szabadságharcosok legtöbb követelésének teljesítését megígérte. De nincs olyan tekintélyes vezető, akivel tárgyalni tudna. Csak rádión tudnak egymással vitázni. A harcoló csoportok egymástól elszigetelten küzdenek. Azt hiszem, a harcolók hajlandók lennének a tűzszünetről tárgyalni, ha az államvédelmi szervezetet már feloszlatták. De ki beszéljen, és ki tárgyaljon a nevükben egy olyan városban, amelyben senki se mer kilépni az utcára? Nekem az a véleményem, hogy a harcok már régen befejeződtek volna, ha az oroszok nem lennének itt.
Az angol lap tudósítója megjegyzi, hogy kiváltságos helyzetben van. Társai sajnos nehezen jutnak be Budapestre. Neki azonban sikerült úgy megszerveznie a munkáját, hogy mind a fővárosban, mind pedig vidéken mozoghat és beszámolhat élményeiről. Eljutott Komáromba is. Itteni benyomásairól a következőképpen számol be.
Tegnap Komáromtól kezdve nem találkoztam orosszal. Legfeljebb azzal a szovjet harckocsi-menetoszloppal, amely feltehetően visszavonult Győrből.
Az újságíró ezután leírja a mosonmagyaróvári eseményeket.
Mosonmagyaróvár kedves kis városka, nem messze az osztrák határtól. A várost aranyszínű, hulló falevelek borítják. Házai rózsaszínűre és fehérre vannak festve. Házak mellett búzakeresztek sárga színe vegyül a képbe. A városnak néhány ezer lakosa van, közepén a városháza, aztán egy textilgyár és a mezőgazdasági főiskola. Ma ott voltam, hogy találkozzam a diákokkal. Ha azt akarnám vizsgálni, hogy ezekben a [katasztrofális napokban mi történt Magyaróváron], akkor mondanivalómat avval kellene összefoglalnom, hogy a diákok és a politikai rendőrség összeütközése ment végbe. Röviden elmondom, mi történt. Akárcsak a budapesti Parlament előtti vérfürdő esetében, itt is fegyelmezett, fegyvertelen tüntetéssel kezdődött. A tüntetők 80 százaléka a diákok közül került ki. Járókelők csatlakoztak azután hozzájuk. Néhány asszony is, akik gyerekeikkel éppen sétáltak. A tömeg a városháza elé vonult, és engedélyt kért a polgármestertől, hogy a diákok felolvashassák 15 pontból álló követeléseiket. A városháza előtt van a városi park. A téren sárga falevelek, néhány fa, és nagy füves terület. Az egész kis park a maga zöldjével olyan, mint bármelyik angolpark. Egy pillanatig azt éreztem, hogy a londoni St. James park sarkán állok. A diákok elől álltak. A park négy sarkán a hatóságok félkörben sáncot ástak, amelyben gépfegyvert helyeztek el, és a gépfegyverek mellett ÁVO-sok álltak. Az egyik pillanatban dal hangzott fel, és ezer torokból szállt az ének. És ekkor bekövetkezett a gyalázatos eset!
A gépfegyverek a tömeg felé fordultak. Három ÁVO-s kiugrott fedezékéből és kézigránátot dobott a nép közé. Amikor a tömeg oszlásra készülődött, és a kézigránátok elől futni kezdett, a fegyverek megnyitották a tüzet, majd így folytatja az angol újságíró:
Ma 85 holttestet számoltak meg a városban. Köztük 42 fiatalember, akik még csak 20. életévüket sem érték el. A 230 sebesült megtöltötte a városka kis kórházát. Elindultam, hogy ellenőrizzem a halottak számáról ismertté vált értesüléseket. A kis templomban 9 holttestet találtam. Nem voltak letakarva, de minden elő volt készítve az eltemetéshez. Volt köztük egy öregasszony, talán túl a nyolcvanon. A fején hasadás, olyan törékeny és kedves volt, alig hihette valaki, hogy halott. Egy másik asszony oldalán ott feküdt a gyermeke. A többi halott mind fiatal gyerek volt.
A Daily Mail tudósítója részletesen leírja a képet, amely eléje tárult. Holttestek, darabokra szaggatott testrészek. Férfiak, asszonyok, elsősorban 20 éven aluli és körüli fiatalok. Az újságíró azután ellátogatott a helyi kórházba is, ahol ugyancsak siralmas kép fogadta. Mindenütt sebesültek. Az orvosok és ápolók két keze tele munkával. Mindenhol segítségre, gyors beavatkozásra volt szükség. A magyaróváriak munkához láttak. Eltemették a halottakat, gyógyították a sebeket, és segítettek a rend helyreállításában. De azokról sem feledkeztek meg, akik ezt a szörnyűséget, 85 igaz, tiszta lelkű hazafi halálát okozták.

Szignál

Kedves Hallgatóink! A Daily Mail Magyarországon tartózkodó tudósítójának beszámolóját ismertettük. Az angol újságíró ezekben a napokban Budapesten és Magyaróvárott járt, ahol tanúja volt a történelmi jelentőségű eseményeknek. Műsorunkban rendszeresen ismertetjük a külföldi szemtanúk jelentéseit, élményeikről szóló beszámolóit.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!