Széljegyzetek

Most Vasvári Gergely beszél a vörös örökségekről.

Fut már Gerő, menekül Hegedüs, Piros László hanyatt-homlok rohan utánuk és viszi a csomagot. Mennek Moszkva felé. Véget ért az a sötét kaland, amit egy évtizede kezdtek. Túléltük azt a borzasztó kísérletet, amihez a magyar népet vették élő objektumnak. Ők elmennek, mi itt maradunk, megmaradtunk, túléltük. A nép győzött és a zsarnokok szaladnak. Amikor Moszkvában beköltöznek kényelmes foteljeikbe, amikor elhessegetik az elmúlt napokban érzett rettegésüket, bizonyára újra kezdik majd a tervezgetést, a spekulálást, azt a hitvány reménykedést, amely október 23-a és 24-e éjszakáján arra a gondolatra vezette őket, hogy csak szólni kell a szovjet csapatoknak, és minden el van intézve. Úgy gondolták, hogy ők a szovjettel egyet fütyültetnek, és a magyar nép megint az első füttyszóra úgy táncol, ahogy a moszkovita klikk szeretné. Ám hiába spekulálnak, hiába tervezgetnek, a magyar nép gerince, ahogy Németh László mondotta, kiegyenesedett. Ez a nép erőt érez az elmúlt hét nagy teljesítményei után, ezt a népet soha többé senki és semmi nem félemlíti meg, és aki megpróbálna bármit is visszacsinálni, aki megint népellenes kalandon töri a fejét, az úgy jár, ahogy most Gerő, Hegedüs, Piros; futnak, menekülnek, hanyatt-homlok rohannak Moszkva felé.

Szignál