Rendkívüli kommentár

Rendkívüli kommentárunkban Molnár József a parasztegység és az új alapokra helyezett parasztszövetség fontosságáról beszél.

Kedves hallgatóim! Mindazokat az eredményeket, amelyeket a nemzet hősies fegyveres harcban kivívott, könnyen elveszítheti, ha széthúzás és viszály üti fel fejét azok között, akik nemrég még kéz a kézben harcoltak. A forradalom győzött, de a veszélyek még nem hárultak el a fejünk fölül. A szovjet hadsereg katonái a hírek szerint megkezdték ugyan kivonulásukat az ország fővárosából, de még mind ez ideig nem történt megállapodás az ország területének elhagyására. A hivatalos szovjet távirati iroda jelentéséből még csak arra következtethettünk, hogy a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsájtkozni és Moszkvában utaltak arra, hogy Magyarország területéről kivonják a gazdasági és más vonatkozású szovjet tanácsadókat is. A szovjet csapatmozgások tartanak az országban, az örömmámort, a lelkesedést sokszor elkeseredés váltja fel, a hangulat feszült. Az öröm könnyei összevegyülnek a bánat könnyeivel. Hősöket ünneplünk, és hősöket temetünk.
A szovjet csapatok jelenlétében azonban már megindult a jövő tervezése a véráztatta magyar földön. Az ország külső képe 1945-re emlékeztet, az utcákon romok, a lakások ablakai bezúzva, a kirakatok összetörve, a városok utcáinak kövezete felszakítva, de mégis van egy nagy különbség. Akkor egy háborút vesztett, szerencsétlen nép kezdett neki az újjáépítésnek és egy új ország felépítésének. Most egy győztes forradalom után indul el az ország népe oly sok véráldozat árán, oly sok ránk leselkedő veszély közepette a jövendő felé. Ma éppúgy, mint 11 esztendővel ezelőtt, a falvakban és városokban egymásután alakulnak a nemzeti bizottságok, összeállanak az egykori koalíciós pártok, hogy a sztálini diktatúra helyén, a kommunista önkényuralom helyén végre szabad és demokratikus országot építsenek fel. Ezekben a nehéz időkben mi sem fontosabb annál, hogy a magyar nép egységesen lépjen fel mindazokkal az erőkkel szemben, amelyek veszélyeztetik országunk függetlenségét, népünk demokratikus jövőjét. Ha a magyar nép nem tudja megőrizni azt a csodálatos fegyelmezettségét, amely fegyveres harcait nemcsak győzelemre vitte, hanem az egész világ előtt elismerést és tiszteletet szerzett a magyar névnek, akkor a belső és külső zsarnoki önkény újból rátelepedhet az országra. Ezért ma mindennél fontosabb, hogy azok a társadalmi rétegek, amelyekre az új magyar társadalomnak elsősorban épülnie kell, megértsék egymást, kölcsönösen támogassák egymást, és egy emberként őrködjenek a kivívott szabadság felett, mindent elkövessenek, hogy a szabadság kibontakozásának útjából elháruljanak mindazok az akadályok, amelyek a boldogabb jövőnket, szabadabb életünket veszélyeztetik.
A magyar demokrácia egyik legfontosabb bázisa a parasztság. Ha a parasztság most megosztja erőit, és egymás ellen fordul apró helyi csoportérdekek, vagy akár országos pártérdekek következtében, akkor elveszíti erejét, nem tudja befolyásolni a történelem menetét. 1945 után is azért lehetett legyőzni a parasztságot, mert két táborra oszlott. Akkor talán még indokolt volt a két különálló agrárpárt létezése. A jobbak mind a két táborból rövid időn belül akkor is felismerték, hogy erőiket egyesíteniök kell. A parasztság érdekvédelmi szervezetében, a Magyar Parasztszövetségben létre is jött az egység, és ha Rákosi gyalázatos szalámi-taktikájával nem sikerült volna a kisgazdapártot felbomlasztania, politikai síkon is létrejött volna a megegyezés a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt között. Abból a hibából, amit akkor a parasztság vezetői és a pártok tagjai is elkövettek, komoly tanulságokat kell levonni. Ma nincs különbség paraszt és paraszt között, nincs szegény és gazdag paraszt, nincs régi gazda és földhöz juttatott. Ma csak parasztok vannak, akiket az elmúlt tíz esztendőben jobban megnyúztak, mint a jobbágy korban. A magyar parasztság kifosztottságának, szegénységének és annak a tengernyi szenvedésének, amelyet az elmúlt tíz esztendőben ki kellett állania, elsősorban az volt az oka, hogy nem tudott egységesen fellépni, hagyta, hogy a zsarnoki hatalomra törő önkény gyengébb jellemű vezetőit egymás ellen kijátssza. Ennek még egyszer nem szabad megtörténnie! A parasztságnak a jövőben egységesen kell fellépnie érdekei megvédelmezésére, az egész magyar nép szabadságának és az ország függetlenségének megvédelmezésére.
A parasztság egysége mellett életbevágóan fontos, hogy szót értsen az ipari munkássággal, azzal az ipari munkássággal, amely fegyverrel a kézben és az általános sztrájkkal a parasztságért is, a parasztság szabadságáért is harcolt. Az elmúlt évek őrjöngő diktatúrája a paraszt-munkás szövetség jelszavával akarta az önállóan dolgozó, tulajdonához, földjéhez ragaszkodó parasztságot földönfutóvá, nincstelenné tenni, a gyűlölt kolhozba kényszeríteni. Azt üvöltötte a sajtó és rádió, hogy Rákosi parasztelnyomó politikája mögött a magyar munkásosztály áll, Rákosi népellenes és hazaáruló politikája a magyar munkásság politikája is. Október 23-a és az utána következő hét bebizonyította, hogy a magyar munkásság sohasem állott Rákosi politikája mögött, a magyar munkásság nem akart egyetlen társadalmi réteget sem elnyomni, hiszen maga is elnyomott volt.
Amikor a véres harcok után megvirradt a szabadság hajnala, az ipari munkásság igazi képviselői a parasztság érdekeiért is síkra szállottak, a sztrájkoló munkások, a forradalmi tanácsok kényszerítették ki a többpártrendszer elismerését, a beszolgáltatás eltörlését, a parasztságot kizsákmányoló árpolitika megszüntetését. Ebben a nagy, nemzeti szabadságharcban a munkásság megmutatta, hogy nem önző osztályérdekekért harcolt, hanem az egész nemzetért.
[De a parasztság is megértette,] hogy új munkás-paraszt szövetségre van szükség. A harcok szünetében és a harcok elmúltával a magyar parasztság megosztotta utolsó falatját az érte harcoló városi munkásokkal és értelmiségiekkel.
[Ezzel a parasztság is bebizonyította, hogy a szörnyű diktatúra tízesztendős uralma, a paraszt-munkás szövetség jelszavával való visszaélés nem tudta megtéveszteni. A parasztság tudja, hogy a városi munkásság nem ellensége, tudja, hogy a boldogabb, szabadabb jövőt csak közösen teremthetik meg. Közösen kell örködniök a kivívott nemzeti függetlenség és demokrácia felett. Közösen kell harcolnia a demokrácia további kiszélesítéséért, és közösen kell szembeszállnia minden olyan kísérlettel, amely az elmúlt átkos évek elnyomó politikáját akarja rászabadítani az országra. Akik a múltban a parasztság ellenségei voltak, azok ellensége voltak a munkásságnak is, és megfordítva. Közösen kell harcolni minden olyan személy ellen, aki kiszolgálta ] a nemzeti függetlenségünket lábbal taposó, hazaáruló önkényuralomnak az országa. A parasztság most születő egységét, a szabadságharcok alatt kialakult paraszt-munkás szövetséget meg kell őriznünk, hogy az ország két legnagyobb társadalmi rétege maga köré tömörítve az egész nemzetet visszariassza mindazokat, akik titokban arra gondolnak, hogy kezet emeljenek győztes népünkre és szabad nemzetünkre.

Szignál

Molnár József kommentárját hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!