00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Lássunk tisztán! A szabadságharc győzelme csak úgy lehet végleges, ha az öntudatos magyar munkások, parasztok, katonák, főiskolások, a nép legjobbjai a nemzeti tanácsokban maguknak tartanak fenn minden hatalmat. Az orosz forradalomnak erről a tanulságáról beszél most Gedeon Sándor:
Mindenki, akinek magolnia kellett Sztálin hazug párttörténetét, jól tudja, hogy az orosz bolsevik vezetők egyik legfőbb jelszava 1917-ben ez volt: "Minden hatalmat a munkások, parasztok és katonák tanácsainak!". Ezzel a jelszóval reméltek Leninék lovat kapni maguk alá, megnyergelni azt a valóban nagyszerű, a görögkeleti naptár szerint még mindig februárinak nevezett igazi forradalmat, amely 1917. márciusában megdöntötte a fehér cárok évszázados önkényuralmát. Az 1917 tavaszán és nyarán Oroszország minden városában és falvában megalakult forradalmi tanácsok gondoskodtak is arról, hogy a hatalom, a fegyveres, a gazdasági és a politikai hatalom valóban az ő kezükbe kerüljön. A bolsevik vezetők azonban pórul jártak jelszavukkal. A munkások, parasztok és katonák helyi tanácsaiban csak elvétve jutottak többségbe a kommunisták, a legtöbb helyütt csupán a kisebbség, mégpedig az elenyésző kisebbség tartott velük. Ezért folyamodtak Lenin és társai 1917. novemberében a jogtalanul októberi forradalomnak nevezett fegyveres puccshoz, erőszakos, népellenes államcsínyükhöz. Aztán hamarosan elejtették azt a jelszavukat, amely a munkások, parasztok és katonák tanácsainak követelt minden hatalmat. Helyette álnoksággal és terrorral magukhoz ragadták a központi hatalmat, hogy maguknak sajátítsák ki az egész államhatalmat. Mégpedig a nép és valódi képviselői ellen! Szembefordultak a munkások, parasztok és katonák tanácsaival, mert azok többsége átlátott a szitán, és nem akarta kiengedni kezéből a nehezen megszerzett helyi hatalmat.
A budapesti moszkovita ügynökök maguk alatt fűrészelték a fát, amikor az elmúlt évtizedben arra kényszerítették a dolgozókat, hogy a szovjet kommunizmus sztálinista történetét tanulmányozzák. Most világosan látszik, hogy az értelmes magyar munkások, katonák, parasztok - különösen a felnőtt fiatalok - levonták a leckéztetésből az egyedül helyes tanulságokat. A nemzeti érzelmű munkásság, katonaság, értelmiség és parasztság a legtöbb helységben új tanácsokat alakított legjobbjaiból, a nemzeti tanácsok pedig hatáskörükben nemcsak saját kezükbe vették a hatalmat, hanem mindent megtesznek, hogy azt az ellenség a nemzettől idegen bitorlás, vissza ne vehesse tőlük. Az öntudatos munkások, katonák, értelmiségiek és parasztok megtanulták azt is, hogy a politikai hatalmat elsősorban a fegyveres erő jelenti ugyan, de nemcsak az, hanem a termelőüzemek gépei és szerszámai is.
A sztrájkkal, a munka szüneteltetésével a dolgozók évszázadok folyamán már számtalanszor még a fegyvereknél is hatásosabban verték vissza a reakciót, az önkényuralom különféle veszélyeit. Ezért biztos a mostani szabadságharc végleges győzelme mindaddig, amíg a nép igazi képviselőkből álló nemzeti tanácsok tartják kezükben a katonai, a gazdasági és a politikai hatalmat.
A valódi nemzeti tanácsok hatalmának jelentőségéről beszélt Gedeon Sándor.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Mindenki, akinek magolnia kellett Sztálin hazug párttörténetét, jól tudja, hogy az orosz bolsevik vezetők egyik legfőbb jelszava 1917-ben ez volt: "Minden hatalmat a munkások, parasztok és katonák tanácsainak!". Ezzel a jelszóval reméltek Leninék lovat kapni maguk alá, megnyergelni azt a valóban nagyszerű, a görögkeleti naptár szerint még mindig februárinak nevezett igazi forradalmat, amely 1917. márciusában megdöntötte a fehér cárok évszázados önkényuralmát. Az 1917 tavaszán és nyarán Oroszország minden városában és falvában megalakult forradalmi tanácsok gondoskodtak is arról, hogy a hatalom, a fegyveres, a gazdasági és a politikai hatalom valóban az ő kezükbe kerüljön. A bolsevik vezetők azonban pórul jártak jelszavukkal. A munkások, parasztok és katonák helyi tanácsaiban csak elvétve jutottak többségbe a kommunisták, a legtöbb helyütt csupán a kisebbség, mégpedig az elenyésző kisebbség tartott velük. Ezért folyamodtak Lenin és társai 1917. novemberében a jogtalanul októberi forradalomnak nevezett fegyveres puccshoz, erőszakos, népellenes államcsínyükhöz. Aztán hamarosan elejtették azt a jelszavukat, amely a munkások, parasztok és katonák tanácsainak követelt minden hatalmat. Helyette álnoksággal és terrorral magukhoz ragadták a központi hatalmat, hogy maguknak sajátítsák ki az egész államhatalmat. Mégpedig a nép és valódi képviselői ellen! Szembefordultak a munkások, parasztok és katonák tanácsaival, mert azok többsége átlátott a szitán, és nem akarta kiengedni kezéből a nehezen megszerzett helyi hatalmat.
A budapesti moszkovita ügynökök maguk alatt fűrészelték a fát, amikor az elmúlt évtizedben arra kényszerítették a dolgozókat, hogy a szovjet kommunizmus sztálinista történetét tanulmányozzák. Most világosan látszik, hogy az értelmes magyar munkások, katonák, parasztok - különösen a felnőtt fiatalok - levonták a leckéztetésből az egyedül helyes tanulságokat. A nemzeti érzelmű munkásság, katonaság, értelmiség és parasztság a legtöbb helységben új tanácsokat alakított legjobbjaiból, a nemzeti tanácsok pedig hatáskörükben nemcsak saját kezükbe vették a hatalmat, hanem mindent megtesznek, hogy azt az ellenség a nemzettől idegen bitorlás, vissza ne vehesse tőlük. Az öntudatos munkások, katonák, értelmiségiek és parasztok megtanulták azt is, hogy a politikai hatalmat elsősorban a fegyveres erő jelenti ugyan, de nemcsak az, hanem a termelőüzemek gépei és szerszámai is.
A sztrájkkal, a munka szüneteltetésével a dolgozók évszázadok folyamán már számtalanszor még a fegyvereknél is hatásosabban verték vissza a reakciót, az önkényuralom különféle veszélyeit. Ezért biztos a mostani szabadságharc végleges győzelme mindaddig, amíg a nép igazi képviselőkből álló nemzeti tanácsok tartják kezükben a katonai, a gazdasági és a politikai hatalmat.
A valódi nemzeti tanácsok hatalmának jelentőségéről beszélt Gedeon Sándor.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-30 13:46 |
Hossz | 0:04:20 |
Cím | Lássunk tisztán! |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-30 13:46 |
Szerkesztő | Körösi-Krizsán Sándor |