Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Kedves Hallgatóink! Londoni levelezőnk mai második telefonjelentését közvetítjük a budapesti események angliai visszhangjáról és kiértékeléséről.

Ebben a pillanatban, amikor ezeket telefonálom, London még nem tudja, hogy mi pontosan a helyzet abban a küzdelemben, amely Budapesten a szabadság erői és az orosz gyarmati erők között alakult ki. A szabadság és szocializmus erői alatt a magyar parasztságot, a magyar munkásságot, a magyar értelmiséget, a magyar ifjúságot és a magyar érzésű kommunistákat értem. A gyarmatosítás erői alatt a parancsra működő orosz csapatokat és azok behívóit, vagyis a kommunista pártvezetést értem. Anglia tudja, hogy a hírzárlat az utóbbinak köszönhető. Az angol rádió tegnap délutántól ma délig kiadott híradásaiban minden egyes alkalommal figyelmeztette hallgatóit arra, hogy az események ismertetésében a határzár és a telefon-összeköttetés megszakadása miatt a pesti rádió hivatalos közléseire vannak utalva. Ebből az angol rádió minden hallgatója, vagyis gyakorlatilag minden felnőtt angol megértette, hogy a jelentések nem a valóságos pillanatnyi helyzetet, hanem a Gerő-csoport rágalmazását fejezik ki. Vagyis nem azt jelzik, ami Budapesten és Magyarországon történik, hanem arra utalnak, hogy mit akar közölni a történtekről a Gerő-csoport. A közleményekből mindent megértettek, hogy a Gerő-csoport a budapesti értelmiségi, munkás és ifjúsági forradalmat ellenforradalmi bandák garázdálkodásának akarja magyarázni. Ez a magyarázat Angliában egyetlenegy újságban, egyetlenegy társaságban nem talált hitelre. A budapesti nép tömeges megmozdulását Angliában kivétel nélkül mindenki a kelet-berlini felkeléshez, a poznani zendüléshez hasonló jelenségnek tekinti. Magyarázatát mindenki a jelenlegi népnyomorban és a magyar szabadságharcos hagyományokban keresi.
Ezt bizonyítja például a Manchester Guardian ma reggeli vezércikke. A Manchester Guardian a Times után a legszínvonalasabb angol napilap, és olvasóközönsége a félmilliót közelíti meg. Ez az angol szellemi elit törzslapja. A Manchester Guardian mai vezércikkét ezzel a mondattal kezdi. Orosz csapatokat hívtak be, hogy az október 23-i magyar forradalmat elnyomják 1956-ban csakúgy, ahogy orosz csapatok segítségére volt szükség az 1849-es magyar forradalom elnyomására. A Manchester Guardian ezután a maga mondanivalóját így folytatja:
A szovjet kommunizmus a cároktól azt az egyáltalában nem irigylésre méltó szerepet örökölte, amelynek kiszáradt keze ellen diákok csoportjai kelnek fel, szabadságharcosok lobogtatnak zászlókat utcahosszat, tüntetők halnak meg a hidakon és tereken, lövések visszhangzanak a gyárak munkatermeiben és kormányhivatalokban, ahol dühöngő miniszterek kiáltozzák ezt: béke, rend, fegyelem!
A 2 200 000 példányszámban megjelenő konzervatív, vagyis kormánypárti napilap, a Daily Telegraph vezércikkében a magyar és lengyel eseményeket kommentálva azt jegyzi meg, hogy azok tanulsága az, hogy a csatlós ország elnevezés idejét múlta, és legfeljebb csatlós kormányokról lehet beszélni. A magyar és lengyel eseményeket kiértékelve ugyanez a Daily Telegraph a maga kormánypárti olvasóival ezt közölte ma reggel. Noha az a vörös árnyék, amely Közép-Európára vetődik, még nem tűnt el egészen, biztató az, hogy a szabadság érverése mind erősebb és erősebb lett. A zsarnokság - írja ez a lap - a maga véglegesnek hitt formájában megingott.
A 3 700 000 olvasóhoz szóló munkáspárti napilap, a Daily Herald ma reggeli vezércikkében ezt közli a maga ellenzéki, javarészt kétkezi munkás olvasóival. Az imperializmus nem fér össze a modern világ szellemével, még a kommunista Európában sem. A Daily Herald szerint az oroszok hibát is, bűnt is követtek el azzal, hogy az imperializmus módszeréhez folyamodtak. Az angol munkásmozgalom lapja szerint az orosz csapatok Magyarországon gyarmati szolgálatot teljesítenek, és kijelenti, hogy a katonai beavatkozás ellenére a jövő nem kétséges. Ha Oroszország - írja az angol munkásmozgalom lapja - Kelet-Európát együtt akarja tartani, akkor bele kell törődnie abba, hogy a népek nagyobb szabadságot kívánnak.
A liberális News Chronicle a maga két és fél millió példányán vezércikkben ezt közli olvasóival. Magyarország vérrel bizonyította be azt, hogy milyen mély a nyomorúság, amelyet a szovjet uralom hoz orosz gyarmatbirodalomban munkásoknak. Értsünk szót a munkásokkal. Nemcsak az úgynevezett ellenforradalmi bandáknak, ahogy a budapesti rádió hirdeti, hanem a munkásoknak, ahogy az a valóságban van. Mindebből, akár a többi angol napilap és az angol közvélemény állásfoglalásából kicsendül a felfogás, hogy Gerő Ernő, valamint a hitlerista módra nyílt utcákat géppuskázó alakulatok és a lakóházakat ágyúzó orosz tankok sajátságos szolgálatot tettek a Szovjetuniónak. Nem vitás, hogy Sztálin halála óta senki sem tett olyan lépést, amely a világ közvéleményét hatásosabban fordította volna a Szovjetunió ellen, mint Gerő Ernő tegnap éjjel Budapesten. Ezzel Gerő, ez a pesti, külseje és alkata szerint temetkezési vállalkozónak született ember, eljátszotta utolsó reményét arra, hogy hóhéra idővel ne orosz legyen. Büntetését azoktól fogja megkapni, akiket ilyen rosszul szolgált. Gerő - tegnap már a Timesból idéztem - Jugoszláviában azt jelentette ki hétfőn, kapcsolatainkat a Szovjetunióval lazítani kívánjuk. Szerdán reggel, Nagy Imrét szolgájává alázva, Magyarországon fegyveres közbelépésre kérte a szovjet csapatokat. Kérdés, hogy ezt hogyan fogadta az a Tito marsall, akit Rákosi után Gerő is igyekezett Rákosi módján becsapni.
Kedves Hallgatóm! Ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat leírtam, lakásomon telefonhívás ért azzal az új hírrel, hogy Gerő Ernőt a párt első főtitkári tisztjéből eltávolították, és utóda Kádár. Az új hír ellenére vegyük szemügyre a Times belgrádi tudósítójának mai jelentését. Ebből az derül ki, hogy a budapesti lépések a jugoszláv kormányt és a jugoszláv népet tökéletesen váratlanul érték. Ami a budapesti felkelés jugoszláviai fogadtatását illeti, erről azt írja a Times belgrádi tudósítója. Ritkán voltam szemtanúja ilyen általános izgalomnak, és ilyen, minden nyomdából kikerült újságköteget percek alatt szétkapkodtak, mert a rikkancsok azt kiabálták. A legújabb események Budapesten! A belgrádi tudósító a Times-ban azt jelenti, hogy a jugoszláv illetékes köröket aggodalommal tölti el az, hogy a fejlemények túl messze mentek, és azt minden hatalmi csoport megpróbálja a maga hasznára fordítani. Ezalatt azt kell értsük, hogy a jugoszlávok már tegnap tartottak attól, hogy a magyarországi fejleményeket a maradék sztálinisták a maguk javára akarták fordítani.
Visszatérve a londoni napilapok mai magyarországi híreire, azok a fegyveres összetűzéseket ismertetve, csakis az orosz nehéztüzérség és légi haderő tevékenységét említik. Arról, hogy az úgynevezett ellenforradalmárok tulajdonképpen milyen fegyvert használtak, a Bécsbe érkezett szemtanúk egyike sem tud számot adni. Az angol lapokban megjelent riportok összessége a magyar olvasóban azt az érzést kelti, hogy október 23-a és október 24-e 1956-ban olyan nap volt, amellyel csak 1944. október 15-e vetekedhet, ha a politikusokat nézzük. A különbség azonban az, hogy tegnapelőtt délután és tegnap Budapest népe úgy viselkedett, mint 1848 márciusában. Az angol olvasóban e hírek nyomán az a meggyőződés kel fel, hogy az Akadémia utca olyan eseményt provokált, amely szörnyűségben párját ritkítja, és elég súlyos ahhoz, hogy a világ jelenlegi, aránylag békességes hangulatát is veszélyeztesse. Mivel ezt a szokásos késéssel Moszkva is észre fogja venni, közelesen biztosra vehető, hogy Budapest elcsendesedésével a magyar haladó erők eme diadalmas küzdelmének csupán egy válságos szakasza ért véget.

Szignál

Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentését olvastuk fel a budapesti események londoni megítéléséről.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!