Rendkívüli falusi adás

Kedves hallgatóink! Rendkívüli falusi adásunkat hallják.

A budapesti falurádió adása biztató tényként közli, hogy Nagy Imre lett a kormányelnök, akitől a parasztság sokat várhat. Mit vár hát a parasztság attól a kormánytól, amely statáriummal és idegen megszálló hatalom katonai erejével tudja kezében tartani a hatalmat? Miért harcoltak Budapest utcáin a paraszti származású egyetemisták, fiatalok? Ezekre a kérdésekre ad választ Zoltán Károly munkatársunk.

Nagy Imre a kormány elnöke. Tegnap hallottuk a felkelőkhöz és az ország népéhez intézett könyörgő szavait, miután első intézkedéseként elrendelte a rögtönítélő bíráskodást. Sürgősen ígéretet tett az 1953-as programjának megvalósítására. Minden szavával igyekezett biztosítani a maga számára az ország lakosságának azt a feltételes bizalmát, amely lehetővé tette számára, hogy visszaszerezze elvesztett kormányelnöki tisztségét. Ő is, a párt vezetőségi tagjai is jól tudták, hogy az '53-as új szakasz politikája elsősorban a parasztság számára jelentett megkönnyebbülést. Ezért emlékeztet a falurádió is az '53-as eseményekre.
Nagy Imre nevében sietve tesz ígéretet arra, hogy ezentúl a termelőszövetkezetek szervezésében betartják a legszigorúbb önkéntességet, és gondoskodnak a termelés biztonságáról. Megdöbbenéssel vesszük tudomásul ezeket az odavetett, kihívó és mérhetetlenül ostoba mondatokat. Vajon ezért folyik vér Budapest utcáin? Vajon erre gondolnak azok a falusi fiatalok, akik részt vesznek ebben a hősies küzdelemben? Vajon azok a falusi milliók, akik szívszorongva, reménykedve és mély együttérzéssel figyelik a budapesti eseményeket, ezt várják? Vajon nincsen nagyobb vágyuk, mint hogy önkéntesen lépjenek be a termelőszövetkezetekbe, vagy hogy a beszolgáltatás egy részét csökkentsék? A kommunista ellenforradalmárok, hatalombitorlók erkölcstelen, aljas játéka ez a nép jogaival és érdekeivel. Elvetemültségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tömegek végső elkeseredéséből, a súlyos és fájdalmas emberáldozatok sorsából sem értik meg a nép akaratát. Nem értik vagy nem akarják megérteni. Ezek az odavetett ígéretek bizonyítják, hogy a kormány, Nagy Imre kormánya még mindig nem szánta el magát a magyar nép és azon belül a legszélesebb réteg, a parasztság jogos követeléseinek teljesítésére.
Mit akar hát a magyar falu? Mit vár a kormánytól? Független országot és szabad életet! A szabad élet fogalma azonban a parasztság számára a szabad és független paraszti életformában jelentkezik. Ennek az életformának alapvető jellemvonása a földmagántulajdon maradéktalan, teljes biztonsága, a természetes szükségletekhez igazodó szabad termelés, teljesen szabad árucsere-forgalom. De mindezt népünk nem önmagáért, nem a benne rejlő anyagi előnyökért követeli. Tudatosan vagy tudat alatt azért, mert ezek a biztosítékai a személyi szabadságnak és a család, a nemzet egészséges fejlődésének.
A parasztság a teljes tulajdonjogi biztonságot követeli nemcsak a jövőben, hanem visszamenőleg is. Vagyis nem nyugszik bele azokba a tulajdonjogi változásokba, amelyeket az elmúlt esztendők gazdasági és politikai kényszerintézkedései idéztek elő. Nem nyugszik bele abba, hogy kényszerrel terelték a közös gazdálkodás útjára. Nem nyugszik bele, hogy ennek következtében elvesztette földjét, állatállományát, fölszerelését. Nem hajlandó belenyugodni azokba a károkba sem, amelyek az erőszakosan végrehajtott tagosítás következményeiként érték. Az erőszakkal létrehozott kolhozok rendeleti feloszlatását követeli minden terhelő következmények nélkül. Az erőszakkal létrehozott tagosításokat érvényteleneknek tekinti, és az igazságtalanságok rendeleti jóvátételét várja.
Gomulka, a lengyel kommunista párt első titkára az elmúlt héten világosan beismerte, hogy a beszolgáltatás és a magas adó nem egyéb, mint a gazdasági terror eszköze. Ezzel kényszerítették éveken keresztül a parasztságot a kolhozokba. Még a szocializmusnak sem elengedhetetlen velejárója ennek a gazdasági présnek a fenntartása. Még kevésbé annak a demokráciának, amelyet a magyar nép követel. Parasztságunk tehát nem nyugszik bele a terhek részleges csökkentésébe, a beszolgáltatás egy részének felfüggesztésébe. Az elmúlt esztendők során elszenvedett károk jóvátételét, és a beszolgáltatási rendszer teljes eltörlését, az adók lényeges csökkentését követeli.
A szabad gazdálkodás azonban mit sem ér helyes árpolitika nélkül. A munka értelme pedig addig nem tér vissza a falvakba, amíg meg nem szűnik az állami kereskedelem üzérkedése a parasztság termékeivel. Falusi lakosságunk igenis híve a valóban szabad és demokratikus szövetkezésnek. De nem a termelésben, hanem az értékesítésben, beszerzésben és hitelellátásban. Tehát szívesen támogatja a szövetkezeti értékesítés rendszerét, ha az jogainak teljes tiszteletben tartásával jön létre, és szabadon működhet.
Még számos, alapvetően lényeges, gyakorlati követelés él népünk lelkében. Jól tudják ezt a kormány és a pártvezetőség tagjai is. Ezért csak általánosan utalunk arra, hogy a kormánynak, amely igényt tart a parasztság bizalmára, hét esztendő szándékos, tervszerű pusztításának kártételeit kell megfizetnie. Különösen áll ez a kötelezettség arra a kormányra, amely továbbra is a párt nevében, a párt és a szovjet csapatok segítségével bitorolja a hatalmat. Az ország egész lakossága, parasztságunk is jól tudja, hogy addig nem számíthat alapvető és lényeges változásokra, amíg szovjet katonai alakulatok állomásoznak az országban. Ez a meggyőződése az elmúlt órákban az egész világ közvéleménye előtt véresen igazolódott. A megszálló hatalom kivonulása és nemzetközi ellenőrzés mellett tartott szabad választások az egyedüli garancia arra, hogy a nép akarata, jogos kívánsága érvényesülhet. Ezek után lehet majd szó arról, hogy van-e a szövetkezésnek olyan megvalósítható formája, amelynek előnyei a termelésben is mutatkoznak. Ez a feltétele annak, hogy helyreálljon falusi lakosságunk bizalma a szabad világban is bevált szövetkezési módszerek iránt. Csak ezek után bízhat parasztságunk abban, hogy nem háborgatják évről-évre, hónapról-hónapra földtulajdonában. Csak szabadon választott kormány nyújthat garanciát arra, hogy néhány hónap múlva nem következik be újabb fordulat a párt politikájában, amely azután visszaveszi mindazt, amit korábban engedményként nyújtott. Ezekért a garanciákért és azok nyomában kifejlődő szabad magyar életért szállt síkra Budapest hős népe. Ezért folyik a harc még ezekben az órákban is, kicsinyes, szemérmetlenül szemtelen ígérgetések helyett ezt követeli a magyar vidék, a parasztság. A magyar nép nem fogja feladni küzdelmét mindaddig, amíg független országban szabadon nem élhet.

Kedves hallgatóink! Rendkívüli falusi adásunkat hallották. Zoltán Károly munkatársunk Nagy Imre és kormányának homályos és elkeserítően kicsinyes ígéreteivel szemben megfogalmazta a magyar parasztság követeléseit.

Zene

Itt a Szabad Európa rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!