Rendkívüli falusi adás

Parasztok! Magyarok! Forrong az ország. Fiaitok fegyverrel a kezükben védik biztonságtokat. A megbukott kommunista kormány kezéből kiszakított országrészekben már alakul az új magyar élet. Új paraszti életforma születik a falvakban. Milyen ez az új paraszti életforma? Erről beszél Kovács Zoltán.

Falusi testvéreim! Az elmúlt áldozatos és keserves hét eseményei azt bizonyítják, hogy történelmünk csodálatos jelenségeivel állunk szemben. Nem a lázas hangulat miatt használom a történelmi és csodálatos jelzőket. Ha sorjában vesszük az eseményeket és meglátjuk bennük az összefüggéseket, ezeket az időket nem lehet másként jellemezni. Esztendők körültekintő, gondos szervező munkája árán született meg a magyar néphadsereg. A kommunista kormány szervezte. Nem a nép, a maga védelmére. Állandó politikai neveléssel, a politikai tisztek hálózatának gondos kiépítésével igyekezett ezt a hadsereget megbízható és kommunista szempontból átütő alakulattá tenni. Mi történt a hét folyamán? A parasztok, munkások, a nép nevében gyökerező értelmiség fegyveres alakulatainak túlnyomó többsége egy hét leforgása alatt átállt a magyar nép oldalára, mintha csak egy központilag irányító erős kéz parancsára cselekedtek volna. Pedig nem ez történt. Esztendők keserűsége és az otthon maradt családtagok iránti hűség termelte ki ezt a csodát. A magyar népnek ma mindenre elszánt és a harci erkölcs szempontjából szinte páratlan hadserege van. Ennek a csodálatos forradalomnak második frontja ott van a honvédség védte országrész falvaiban és városaiban. Alakul az új közigazgatás. Új nemzeti bizottságok és új tanácsok alakulnak mindenütt, hogy valóban a nép érdekeit szolgáló, harcokban edzett tiszta múltú emberek vegyék át a nép helyi érdekeinek becsületes szolgálatát a rendkívüli helyzetben.
A népi hatalom első, valódi és erős bázisai lesznek ezek az önkormányzati szervek, ha gondosan vigyázunk arra, hogy vissza ne szivárogjanak közéjük a megbukott rendszer kompromittált, levitézlett elemei. Nem Nagy Imre kormányának végrehajtó szervei ezek a tanácsok és bizottságok. A magyar népnek ma már nincs kormánya. A magyar nép ma maga intézi sorsát a keserves esztendők leckéiből szerzett tapasztalatai és kitisztult történelmi gyökerekből táplálkozó ősi ösztöne szerint. A hatalom birtokosa a felszabadított országrészekben ma valóban a nép.
Parasztok! Ez a csodálatos forradalom falvaitokban tovább terjed, és egyre újabb és újabb eredményeket szül. Az erőszakkal létrehozott termelési közösségek nagy részét már elsöpörte a történelem vihara. Aki tudta, fogta és vitte a sajátját, amit még megtalált, hogy vagyonának maradék roncsaival a harcok közepette újra elkezdje életét. Ezt a vágyat, a földhöz való konok ragaszkodást nem tudta belőletek kiirtani az elmúlt esztendők Rákosi, Gerő, Nagy Imre uralmának véres terrorja sem. Vajon mi lehet az oka annak, hogy még ezekben a sorsdöntő napokban is, amikor az újjászületett honvédség túlerővel szemben vívja elszánt harcát, még ebben a helyzetben is legelső gondotok az elvesztett önállóság és termelési szabadság visszaszerzése. Vajon, ez csupán fajtánkban gyökerező ősi ösztön, vagy csupán az a titka ennek, hogy az önálló gazdálkodás valóban jobban jövedelmez? Ennek a folyamatnak, az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetek feloszlatásának hátterében sokkal több van. Ugye, mindnyájan érezzük tudatosan, vagy tudat alatt, hogy a földmagántulajdon nem csak erős ösztön, az nem csak a vagyonhoz való ragaszkodás. Az a darab föld, amelyért évszázadokon keresztül olyan keserves harcok folytak, annyi vér hullott, az egyéni és nemzeti szabadságunk záloga. Amíg azt a darab földet magunkénak mondhatjuk, addig mindig azzal a tudattal mozoghatunk az életben, hogy független, szabad emberek vagyunk, akik csak a józan követelményeknek hajlandók engedelmeskedni. Amíg ez a föld a tiétek, magyar parasztok, addig vagytok képesek ilyen csodálatos erőfeszítésre, mint amelyek ma megmozgatják a földkerekséget. Most szerzünk keserves, véres bizonyítékot arra, hogy miért is akarták elvenni tőletek ezt a drága magyar földet, hogy miért akarták erőszakkal megszüntetni önállóságotokat.
Gyökér nélküli földönfutókká akartak benneteket tenni, hogy sohase lehessetek képesek erre a forradalomra. Vannak még termelőszövetkezetek az országban, és talán lesznek is. Vannak olyan gazdátlan földterületek, amelyeket földnélküliek, nincstelenek művelnek meg. Vannak olyan termelési közösségek, amelyekbe a tagok nem vittek be semmit, tehát nincs mit elvigyenek. Ilyen értelemben tehát kényszerközösségek ez is. A szabad világban sehol sincs földközösségen alapuló termelőszövetkezet. De ha akadnak olyanok, akik éppen magyar földön, a szociális viszonyok kényszere következtében meg akarják próbálni, ám kísérletezzenek vele. Mi akkora szabadságot akarunk, akkora szabadságért folyik a drága magyar vér, hogy ezeknek is jut belőle.

Van ezeknek a napoknak még egy tanulságos, nyugodtan mondhatjuk, forradalmi jelensége. A városokban, üzemekben áll a munka. A magyar munkás, akinek nem jutott fegyver, a maga igazának örök fegyverével, a sztrájkkal harcol a szabadságért. Áll a munka, nincs kereset. Hogyan kerül az asztalra étel, hogyan jut élelem azoknak, akik fegyverrel a kezükben a legnehezebb feladatot teljesítik? A kormány elszigetelve, nincs szerv, amely végrehajtsa a beszolgáltatást, és íme, a falvak népe gondoskodik a rászorulókról. Mindenki tudja, nektek sincs tele a kamrátok, de tele van a szívetek emberséggel, szeretettel, s azzal az elszánt meggyőződéssel, hogy ez a szabadságharc valóban az egész nép harca. Most, amikor nem követeli tőletek senki, most adtok a maradékból is, mert magatoktól adhattok, és azoknak adhatjátok, akik arra valóban rászorulnak.
Íme, Paraszt testvéreim! Ezek ennek a csodálatos forradalomnak sokatmondó vonásai. És mindez csupán egy hét alatt alakult ki, minden központi irányítás, minden parancsolgatás nélkül. Mi mozgatja hát akkor az eseményeket? Mi súgja nektek azt, hogy a rendkívüli körülmények között mikor, mit tegyetek? Ez Testvéreim a szabadság. Ez az a csodálatos erő, amely évezredek óta mozgatja a történelmet, és amely ezekben a napokban a mi sokat szenvedett szép hazánkban is csodát művel.
Parasztok, Magyarok! Nehéz napok állnak még előttünk. De annyi bizonyos, hogy ami eddig is történt, az már történelem. A szabadság szele elsöpörte a zsarnokság megszállottjainak egy részét, és egy új magyar életforma, egy igazi, népi Magyarország van születőben, vérben, kínban, de dicsőségben. Vigyázzatok rá, hogy idegen hatalom álnok keze, gonosz szándéka, megtévesztő kezdeményezése el ne sorvassza.

Kovács Zoltán beszélt a magyar parasztsághoz, a forradalomban megszületett új paraszti életformáról szólt.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel