Széljegyzetek

Bús-Fekete László glosszája következik, amely a magyar olimpiai csapat kísérőinek belharcáról szól.

A United Press október 31-i dátummal kábeltudósítást küldött New Yorkba Melbourne-ből. A tudósítás így hangzik: "A hat tagból álló magyar olimpiai delegáció múlt héten ideérkezett és kétségbeesetten ostromolta a United Press irodáját magyar hírekért. Főleg a magyar szabadságharc részleteire volt kíváncsi és arra, hogy hol van és elindult-e a magyar atléták 150 főnyi csapata. A delegáció tagjai nincsenek egymással egy véleményen. Egyik fele elítéli, másik fele támogatja a magyar szabadságharc-mozgalmat." Eddig szól a tudósítás. E pár soros hír felveti az égető kérdést, kik vezetik és irányítják ezt a 150 magyar ifjút és leányt, akik az új Magyarországot képviselik az olimpiászon. Nincs kezünkben a lista, mindössze azt tudjuk, hogy a kísérők csapatát még a szabadságharc kitörése előtt állították össze. Mindnyájan emlékezünk azokra a szégyenteljes helsinki napokra, amikor a magyar atléták gyönyörű győzelmeit a kísérők nevetségessé tették. Minden győztest odaállítottak a rádió mikrofonja elé és arra kényszerítették, hogy hálás köszönetet dadogjon a drága Rákosi elvtársnak, amiért megengedte, hogy kijöjjön Helsinkibe és győzhessen a versenyeken. Azóta drága Rákosi elvtárs már eltűnt Budapestről, de azt senki sem tudja, hogy nincs-e a magyar olimpiai csapat kísérői közt sok olyan kéjutazó, aki ezeket "a drága Rákosi elvtárs" megszólítással kezdődő táviratokat megszövegezte. A magyar fiúk és lányok nem tehettek akkor mást, mint eldadogták a rájuk parancsolt szöveget. Ők ártatlanok. Mi több, szenvedő hősei voltak ennek a komédiának. De az új Magyar Olimpiai Bizottság azonnal ellenőrizze a kísérők listáját és szigorúan rostálja meg a névsort. Elég hosszú ideig volt a magyar ifjúság színe-virága rossz kísérők kezében. A nagy feladatok hősi perceiben sem szabad megfeledkezni arról, hogy a magyar olimpiai küldöttek kísérői az új Magyarországot képviselők és nem a drága Rákosi elvtárs Magyarországát. Nem beszélünk itt a tisztességes szakemberek és sportújságírók sokaságáról, akik csak hálát és köszönetet érdemelnek a múltban is kifejtett eredményes és lelkes irányító munkájukért. Mi a politikai kísérők veszélyes csapata ellen tiltakozunk, amelynek nem a tréning ellenőrzése, hanem a porkoláb szerepe volt a rendeltetése. Hogy mennyire igazunk van, azt az UP előbb idézett melbourne-i kábele bizonyítja, amely beszámol róla, hogy a delegáció egy része nem a lelkiismeret, hanem a régi pesti főnökeitől érkező utasítás szerint fogja eldönteni politikai hovatartozását.

Szignál