Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

1956. november 11. 23:45 ● 14:40

Szabó Zoltán
00:00 00:00

A műsor leirata

Kedves hallgatóink, most londoni levelezőnk telefonjelentését hallják az angol nép hangulatáról és a sajtó állásfoglalásairól a magyarországi eseményekkel kapcsolatban.

Ezeket a sorokat vasárnap este diktálom telefonba. Ma, november 11-én este az angol nép többségét a jóakaratú és békeszerető embereket három érzés töltötte el. Elborzadás, önvád és szorongás. Elborzadás attól, hogy olyasmi, ami Budapesten történik, megtörténhet. Önvád azért, hogy a szuezi akció miatt az angol kormány hitele és becsülete ezekkel az eseményekkel kapcsolatban került említésre. Szorongás azért, hogy milyen jövő következhetik ezek után Magyarországra, Európára, a világra. E három érzés felkeltéséhez nem volt szükség sem sajtóra, sem rádióra. De a vasárnapi lapok ma reggeli számai kivétel nélkül ahhoz járultak hozzá, hogy az angol nemzetben ez a három érzés erősödjék. A lelkiismeret válsága, az emberek szíve mélyén napról napra, és szinte már elviselhetetlen mértékben fokozódik. A legjobbak azok, akik minden mulasztásban ártatlanok. A szégyenérzés, a tehetetlenség érzése és a segíteni akarás között vergődnek. Tudok olyan angolról is, aki nyilván túlzott lelkiismeretességgel azon gyötrődik, hogy miként mondhatna le angol állampolgárságáról, amelybe beleszületett. Ez az ember Petőfi szavait juttatja eszembe. Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állnék azonnal én. Tudom, hogy mindez nem segít sem a sebesülteken, sem az asszonyokon, sem a szabadság ügyén ezen az éjszakán. Az sem segít, hogy Londonban emberek ezrei állnak sort a gyűjtőhelyek előtt, hogy adományaikkal próbáljanak Magyarországon segíteni. Azt talán ők is tudják, a lapok megírták ezt, hogy adományaik még nem jutottak rendeltetési helyükre, mert az oroszok benn vannak Magyarországon. Nyilván ők is észreveszik előbb-utóbb, hogy az ország helyett, egy ügy helyett nem elég csak a menekülteken segíteni, mert csak azok vannak kéznél, mert csak azokhoz férhetnek hozzá. De kövessük Bocskai szavát: a dolgot, őt magát nézzük. Azt, ahogy a magyar nép rettentő erőfeszítése, Magyarország állapota és a világhelyzet az angol embernek vasárnap az angol lapokból kibontakozott.

Hat londoni vasárnapi újság fekszik előttem. Ezek közül kettő, az Observer és a Sunday Times Anglia vezető rétegeinek íródik. A Reynolds News Anglia munkásságához szól, és az angliai munkáspárthoz áll közel. A kép, amelyet ezek a lapok adnak Budapestről, szörnyűbb, mint amit az angol képzelet felfogni képes. Az Observer első oldalán bécsi tudósítója jelentéséből a pesti rádióból és más magyarországi értesülésekből, valamint a Bécsből érkezett újságírók elbeszéléseiből és Bécsbe érkezett ellenállók közleményeiből ad összefoglaló képet a helyzetről. A múlt hét drámai eseményeit az angol lapok nagyjában így foglalják össze.

Az orosz szándék nyilvánvalóan az volt, hogy egy fegyveres villámháborúval a magyar szabadságharcot négy nap alatt, vagyis vasárnaptól szerda estig megsemmisítik. Ezt a hóhérmunkát nyilvánvalóan azért akarták négy nap alatt elvégezni, mert attól tartottak, hogy az amerikai elnökválasztás után az újra megválasztott amerikai elnök határozott akcióba kezd. Mint tudjuk, ez elmaradt.
Kérem, engedjék meg nekem, hogy ne mondjak ítéletet olyan dolgokról, amelyekről a történelem, remélem, nem a mulasztásokból következtet le, még nagyobb katasztrófák után úgyis ítéletet mond majd. Szóval, amitől az oroszok féltek, elmaradt. Ugyanakkor - mint ezt a mai londoni lapok nyíltan kimondják - amiben az oroszok reménykedtek, ugyancsak elmaradt. A végsőkig elszánt ellenállást nem sikerült fegyverrel letörni. Mint az angol lapok diplomáciai tudósítói és kelet-európai szakértői vasárnap megírták, a szovjet taktika még nagyobb bűnnel akarta jóvátenni a hibát a hét második felében. Minthogy belátták azt, hogy tankokkal és röpülőgépekkel egy népet csak megtizedelni lehet, de nem bátorságát letörni, ha ez a nép a magyar, más eszközökhöz folyamodtak. Az angol lapok közlik azokat a híreket, amelyek szerint textiláruházakat az oroszok raboltak ki, a közlekedést az oroszok bénították meg, és a nyugati anyagi segítséget az oroszok nem engedték be. Ez a népirtás határán járó taktika elsősorban megint arra alkalmas, hogy a lakosságot, az öregeket, az asszonyokat, a gyermekeket tizedelje meg. A partizánokat, az oroszok tudják ezt legjobban, ezzel a taktikával leverni nem lehet. Kérdés, hogy egyáltalán lehet-e leverni őket.
A Sunday Times diplomáciai szerkesztője, Nicholas Carrell arról számol be, hogy az oroszok a Kádár-kormányban teljesen csalódtak. A Kádár-kormány hatalma - ezt a bécsi tudósítók egyhangúlag állapítják meg - a budapesti rádió műsorának összeállítására szorítkozik. A Kádár-kormány nem tudott a maga számára sem híveket, sem altiszteket, sem közigazgatási tisztviselőket verbuválni. Carrell szerint a jelek arra vallanak, hogy a politikai csőd felszámolására az oroszok arra gondolnak, hogy esetleg megint csak Nagy Imréhez folyamodjanak, megint reménytelenségek között.

A munkássághoz szóló Reynolds Newsban a lap tudósítója, Bruce Renton azt írja Bécsből, hogy egy órával az orosz tankoffenzíva megindulása előtt ért ki Budapestről. A baloldali lap baloldali tudósítója ezután beszámol arról, hogy elindulása előtt megpróbált Kádár Jánossal beszélni. Ez nem sikerült, mert Kádár szobáját a szovjet nagykövet nem hagyta el. Így Kádár titkárával beszélt csak. Az oroszok nyomban megmozdultak - idézi Renton a titkár szavait -, miután a szuezi háború elkezdődött. Az oroszok azt mondták, hogy ki fognak vonulni, de én nagyon pesszimista vagyok. Egy magyar kommunista beszélt így - írja a Reynolds News tudósítója -, egy magyar vezető kommunista, akinek szemében ott láttuk azt, hogy milyen lelkiismereti válsággal küszködik. Biztos vagyok benne, hogy Kádár sem volt másként. Ezek az emberek - írja az angol tudósító - meg akarták tartani Magyarországot a kommunizmus számára. Ezt akarták, de azt nem akarhatták, hogy ennek az ára a magyar nép lemészárlása legyen. Az oroszok provokációról beszéltek, mert a mészárlás kezdete előtt azt hangoztatták, hogy Dudás József fasiszta, aki fehérterrort és ellenforradalmat akar Budapesten bevezetni. Ezzel az ürüggyel nyitották meg az oroszok a nehéztüzérség tüzét Budapest ellen. Kádár titkára azt mondotta nekem, hogy csak az igaz, hogy Dudás részt vett az utcai harcokban, és hogy aránylag jobboldali. Ez - mondotta egy kommunista az angol újságírónak - az egész magyar nép forradalma. A magyar katonákkal, munkásokkal és parasztokkal harcolnak azok a kommunisták is, akiket a sztálinizmus bűnei a végsőkig elkeserítettek. Az én népem tragédiája az - mondotta Kádár titkára néhány órával az orosz mészárlás kezdete előtt -, hogy a kommunizmus itt mindössze az ÁVH rendőrterrorján nyugodott, és szovjet tankokat jelentett. Ezért történt, hogy a forradalom túlment céljain, ami az orosz beavatkozást vonta maga után. Bruce Renton tudósításának az a jelentősége, hogy ebben Kádár János titkára mondja ugyanazt, amit minden nyugati szakértő mondott az elmúlt napokban. Nevezetesen azt, hogy a forradalom azért fejlődött ki a végsőkig, mert a forradalmi vívmányokra törekvő népnek az ÁVH és az orosz tankok ellen szabadságharcot kellett megvívni. Ilyenformán Kádár János kommunista titkára is utalt arra: a forradalom teljes kifejlődésének, a varsói paktumból való kilépésnek és a semlegesség követelésének maguk az oroszok, a sztálinista kommunisták voltak a kiváltói és okai.

E lényeges tanúságtétel ismertetése után eredetileg az angol lapoknak a magyar üggyel kapcsolatos amerikai magatartást tárgyaló cikkeit akartam ismertetni. Közbejött azonban az angol rádió ma, vasárnap esti adása. Ennek anyaga lényegesen csökkenti az olyan analízisek jelentőségét, amelyek szerint, idézek: az Egyesült Államok elnökének legfőbb becsvágya az, hogy mint a béke megteremtőjére emlékezzenek rá a jövőben. Az angol rádió ma délutáni híradását rendkívüli bejelentés vezette be. A bejelentés szerint a BBC Budapestre kiküldött levelezője vasárnap délelőtt a budapesti angol követségről megérkezett Nickelsdorfba. Onnan kora délután feljutott Bécsig.

A londoni rádió a maga vasárnapi, vagyis nagyjából az egész angol néppel azonos hallgatóságának első helyen az ő telefonjelentését közvetítette. Ez a jelentés így hangzik:

Az első mondatom az, hogy Magyarország népét még korántsem győzték le, és annyi bizonyos, hogy Budapesten nem ez történt. Én úgy tudom, hogy a magyar népet nem sikerült leverni az ország többi részében sem. A harc továbbra is tart Magyarország minden részén. A Csepel-szigeten két gyárat a munkások és hazafiak erődítménnyé alakítottak át. Budapest főterein és a körutakon orosz tankokat és páncélkocsikat látni. A mellékutcák azonban a magyarok kezében vannak. Ezeken a mellékutcákon munkások csoportjai szervezetten, nyíltan járnak őrjáratokban. Köszöntésünket integetéssel viszonozták. A vidéken a magyarok kitartanak. Bizakodó csoportokat látni mindenütt. Tatabányán a bányászok családjaikkal elfoglalták a tárnákat, és a fegyverletételre vonatkozó felhívásokat visszautasítják. A piros-fehér-zöld zászlók mindenütt lobognak, és az emberek a nemzeti színt viselik kabátjuk hajtókáján. Egy-két helyen azonban a hazafiaknak nem volt más választásuk, mint hogy a harcot beszüntessék. A Kilián kaszárnyában például az oroszok lelőtték az őrt, behatoltak az épületbe, de az egész épülettömböt még három nappal ezelőtt sem tudták birtokukba venni. A hazafiak egy csoportja kivonult ugyan a kaszárnyából, de a terepet az oroszok még mindig nem tudták birtokukba venni. Néhány fiatal hazafi Budapesten hozzánk fordult, és azt mondta, hogy a Kilián kaszárnyából jönnek. Kifejtették, hogy csak azért hagyták ott a helyüket, mert nem volt több élelmük és muníciójuk. Arra kértek bennünket, hogy lássuk el őket menlevéllel abból a célból, hogy Ausztriába átjuthassanak. Megmondottuk nekik, hogy menlevelünk magunknak sincsen. A velük lévő lányok egyike elsírta magát. Valóban élmény volt, hogy csupán szemlélő lehettem egy ilyen nép körében. Bármi legyen is a harc vége, annyi világos, hogy a kis emberek nem fogják azt tenni, amire az oroszok felszólítják őket. Az oroszok bábkormánya meghagyta, hogy ne segítsék a banditákat, az oroszok ugyanis a hazafiakat banditáknak nevezik. A hazafiak azonban továbbra is igen erősek a külvárosokban. Az oroszok meghagyták, hogy adják át a fegyvereiket. Ám a fegyvereket a hazafiak megőrzik a következő alkalomra. Megparancsolták nekik, hogy álljanak újra munkába, de összesen két gyárkéményt láttam füstölni vidéken és egyet sem Budapesten.

A londoni rádió tudósítója, aki tegnap este még Budapesten volt, ezt jelentette vasárnap este az angoloknak. Jegyezzük meg a nevét: Ivor Jonesnak hívják. A telefonjelentés közben az angol el-elfulladt a megindultságtól, a haragtól és a csodálattól az iránt, amit látott. Utána az angolok két külön tudósító jelentését hallották arról, hogy mit hallottak Ausztriában a menekült sebesült szabadságharcosoktól. Az általuk elmondott történetek arról beszélnek, hogy az oroszok géppisztolyt fogtak sebesült gyermekekre, és az egyik kikérdezett fiatal lány 11 éves öccsét az oroszok ölték meg. Egy szovjet tank legénysége - mondták - egy sebesült polgári egyénekkel teli teherautóra dobott kézigránátot, asszonyokat és gyermekeket gyilkolva le.

Az angol rádió ezután ismertette Kádár János rádióbeszédét, amelyben Kádár a szemtanú angol tudósítóval ellentétben azt állítja, hogy az ország legnagyobb részében a fegyvereket beszolgáltatták, a munka Budapestet leszámítva mindenütt megkezdődött, és hogy mihelyt az úgynevezett rend helyreáll, ő nyomban tárgyalni kezd az oroszokkal a csapatok visszavonásáról. Kádár beszédéből az a jelentékeny, hogy továbbra is ellenforradalmárokról beszél ugyan, de a vöröskereszt segélyét, amelyet eddig elutasított, fölmérhetetlen értékűnek nevezte, hogy azt állította: az osztrák határon napok óta várakozó első vöröskereszt autókaravánokat már beengedték Magyarországra, és hogy fontolóra vették az Egyesült Nemzetek megfigyelőinek beengedését Magyarországra. Elképzelhető, hogy ez a három mondat, mint akár két héttel ezelőtt az akkori Nagy Imre-kormány engedményeként ható kijelentései, annak előjele, hogy az ellenfél kezdi észrevenni: olyan népháborúról van szó, amelyben pusztán tankokkal és repülőgépekkel győzni nem lehet. A következő napokban kiderül, hogy Kádár e nyilatkozatának, amikor - mint mondottam - hatalma ez idő szerint a budapesti rádió műsorának összeállítására szorítkozik, van-e valami valóságértéke.

Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentését adtuk.

Információk

Adásba került1956-11-11 23:45
Hossz0:14:40
CímLondoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése
MűsorkategóriaTudósítás
Ismétlések
1956-11-11 23:45
SzerkesztőSzabó Zoltán
Műsor letöltése MP3