Nemzetközi sajtószemle

Szignál

Nemzetközi sajtószemlénk következik. A magyarországi szabadságharc eseményeivel foglalkozó külföldi cikkeket ismertetjük. Ez ma sorrendben negyedik sajtótájékoztatónk. A magyar eseményekről szóló sajtóhangok jelentős része ennek ellenére még mindig feldolgozatlan. Az este folyamán még újabb sajtószemlével jelentkezünk.

Szignál

A nyugati sajtó az utolsó két nap során a legnagyobb mértékben felkarolta Magyarország ügyét. Nemzeti hovatartozásra és a kommunisták kivételével pártbeli különbségre való tekintet nélkül megbélyegezte a szabad sajtó a szovjet csapatok magyarországi beavatkozását. A szabad sajtó a közvélemény hangulatát közvetítette az érdekelt kormányokhoz. Mostani szemlénkben megmutatjuk, milyen sajtóhangok, milyen lapkövetelések előzték meg annak bejelentését, hogy a nyugati nagyhatalmak az Egyesült Nemzetek Szervezete elé viszi a magyarországi szovjet fegyveres beavatkozás ügyét. Az egységes nyugati követelést szemléltetik most következő idézeteink.

Mindenekelőtt az angol liberális News Chronicle mai cikkét ismertetjük:
A szovjet hadsereg segítségül hívása után Nagy Imre csak egyféleképpen szerezheti vissza az elvesztett bizalmat, a kommunizmus megtagadásával egyenlő engedményeket kell tennie. Függetlenül attól, hogy mit tesz Nagy Imre a magyar nép megsegítése, a szorongatott helyzetben a mi kötelességünk. Budapest polgárai az angol követnek könyörögtek, hogy kerüljön az ügy az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. A legkevesebbet kérték, amit tehetünk. Az ENSZ elé kell tárni a szovjet kegyetlenkedést. Az Egyesült Nemzeteknek el kell ítélniük az alapokmány megsértéséért a Szovjetuniót. A szabad világ nem lehet néma tanúja a most elkövetett bűnnek. Ezeket írta a News Chronicle.

Az amerikai New York Times mai vezércikkének ez volt a címe: "Magyar forradalom". A lap a következőket hangoztatja:
Csak az a méltó a szabadságra, aki hajlandó harcolni és meghalni érte. A magyar nép kivívta az egész szabad világ társadalmának csodálatát annak bizonyításával, hogy kiállta ezt a nehéz próbát. Tegnap kiderült, hogy a magyarországi kérdés nem kizárólag egy budapesti felkelés, amely elintézhető szovjet harckocsikkal és golyókkal. Most már nem vitás, hogy a magyar nemzet egésze Budapest mártírjainak példáját követi, és felkel az idegen elnyomók, valamint azok Quislingjei ellen. A szabadságharcban részt vesznek a munkások, részt vesznek az egyetemi hallgatók, az értelmiség, és részt vesz egyre nagyobb számban a parasztság is. A rendszer újabb amnesztiákat ígér, nagy reformokat helyez kilátásba, és megígérte a szovjet csapatoknak az év végéig való kivonását, ha a szabadságharcosok leteszik a fegyvert. A Vörös Hadsereg Magyarországon védtelen tömegekre nyit tüzet, fegyvertelen polgári személyekre. A magyarországi rendszer és a szovjet parancsnokság tárgyalás nélkül lámpaoszlopokra akasztja a felkelőket. Mindez nem rendőri ügy, és nem civilizált ütközet. Ez gyilkosság, amelyet az egész világ közvéleményének el kell ítélnie. Nem lehet haladék a magyarországi ügynek az Egyesült Nemzetek Szervezete elé való terjesztésével. Ez a legsürgősebb feladat ebben a pillanatban.
Ezeket követelte a New York Times egyetértésben az amerikai sajtó legtöbb lapjával és a szabad országok sajtójának túlnyomó többségével.

Az egyik nyugatnémet lap a Frankfurter Allgemeine Zeitung mai számában azt kérdezi, meddig nézheti még a világ tétlenül az Egyesült Nemzetek Szervezeténél való tiltakozás nélkül, ami Magyarországon történt? A lap követeli, hogy az ENSZ haladéktalanul lépjen fel a jogtalanul erőszakot alkalmazó hatalom ellen, és ne késsen a közbelépés azért, mert az erőszakot alkalmazó hatalom történetesen nagyhatalom, és az erőszakot egy kis országban alkalmazzák. A Szovjetunió magyarországi mészárlása az egész lakosságot kiirtással fenyegeti, állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A nyugat-berlini Der Tag a következőket írja:
Magyarországon a jelenlegi kormányt csak szovjet szuronyok tartják hatalmon. A kormánynak a lakosság körében nincs meg a legminimálisabb támogatása sem. Úgy látszik, hogy Moszkva habozik az utolsó és legkegyetlenebb következmény levonásával. Ilyen körülmények között a Kremlnek egyetlen választása marad, adjon haladéktalan parancsot a magyarországi szovjet alakulatoknak az ország elhagyására. Elképzeli-e komolyan Hruscsov, hogy legázolhatja Magyarországot a legkegyetlenebb imperialista módszerekkel, további következmények nélkül, vagy hajlandó talán a Szovjetunió tárgyalásokba bocsátkozni egy új magyar kormánnyal? Ezekkel a kérdésekkel kell Moszkvának foglalkoznia, és ezek mérlegelése után kell a következményeket levonni. Ugyanezt meg kell tennie a nyugati világnak is. Magyarországon nem kis dologról van szó. Nem egy kisebb csoport puccskísérletéről. Tömegfölkelésről, forradalomról, szabadságharcról. Éppen ezért mindazoknak az államoknak, amelyeknek képviselői aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát, ugyancsak haladéktalanul és késedelem nélkül le kell vonni a magyarországi események gyakorlati következményeit. A magyar ügynek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elé kell a legsürgősebben kerülnie. Ezeket írta a nyugat-berlini Der Tag című lap.

A francia Franc-Tireur mai számában csodálkozással veszi tudomásul, hogy Tito jugoszláviai köztársasági elnök nem tiltakozik a szovjet csapatok magyarországi beavatkozása ellen. A Franc-Tireur arra figyelmeztet, hogy a Vörös Hadsereg alakulatainak bevetése nem csak a varsói egyezmény kijátszása volt, hanem a Szovjetunió és Jugoszlávia egyezményének megszegése is, amelyben a közép- és kelet-európai népek kérdéséről határoztak. A francia lap végül arra sürgeti a nyugati nagyhatalmakat, hogy ne hagyják múlni az időt, a szabadságharcosok szempontjából minden perc nagy fontosságú és tegyenek haladéktalan lépéseket. Követeli a Franc-Tireur.

Az osztrák lapok ugyancsak csatlakoznak a szabad sajtó követeléséhez. A bécsi Neue Kurier vezércikke így szól:
Nagyon jól tudjuk, hogy Egyesült Államok, vagy más nyugati demokratikus hatalom hivatalos beavatkozása újabb világháborút indíthat el. Meggyőződésünk ennek ellenére, hogy a magyarországi szabadságharcosokat a szép szavak elmondásánál nagyobb támogatásban és segítségben kell részesíteni. Magyarországon kitört a forradalom. A kormány magára maradt, és csak a szovjet szuronyok segítségével tartja fenn uralmát. A szabadságharcosok kétségbeesett elszántsággal vívják harcukat. Ilyen körülmények között nem csak egy lehetőség nyílt meg a nyugati világ előtt. A lehetőség megnyílásával nagy felelősség is jár. Megtehetné-e a Nyugat, hogy elhárítsa magától ezt a felelősséget? Mi történnék, ha ezt tényleg megtenné? Magyarország szabadsághősei, Magyarország egész lakossága nem vesztené el hitét, olyan értékes, olyan fontos forradalmi hitét. A szabad nemzetek nem felejthetik el, hogy ez a hit lehet az európai kontinens szabadságban való egyesülésének mérföldköve.

Szignál

Nemzetközi sajtószemlénket közvetítettük. Az este folyamán újabb tájékoztatásban számolunk be a magyarországi események nemzetközi visszhangjáról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!