Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Londoni levelezőnk mai második telefonjelentését közvetítjük.

Tegnapi telefonjelentésemben azt mondottam, hogy Magyarország ügyében a világ közvéleményének megmozdulására számíthatunk. Ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy a megmozduló közvélemény a kormányokra határozott akciójuk érdekében nyomást gyakoroljon. Ez, Londonból mondom, Párizsban történt meg a leghatározottabb, legeredményesebb formában. Ezt az angolok is észrevették. A mai Daily Express az angol oroszellenes tüntetésekről a francia tömegmegmozdulásokra térve át, az események összefoglalását ezzel a címmel vezette be: "Másutt az Oroszország elleni felháborodás nem szorítkozik a társas élet és a diplomácia finomkodó formuláira." Az angol lapok figyelmeztetésül máris elismeréssel emlékeznek meg a tegnapi párizsi felvonulásról az ismeretlen katona sírkövéhez, az ismeretlen magyar szabadságharcos tiszteletére. A nagy gesztusokat megillető tisztelettel említik, hogy a menetben háromszáz francia képviselő vett részt, vagyis a képviselőház tagjainak fele. A párizsi események közül nem jelentéktelen és mélységesen helyeselendő a kommunista párt székházának felgyújtása. Nagyon helyes, hogy Nyugaton széles tömegek ezúton fejezik ki megvetésüket a Quisling kommunisták ellen, akik a magyar nép katonai lehengerlését dicsérni merik.
Angliában a közvélemény felgyulladása lassúbb és nyugodtabb, de ugyancsak általános. Ma reggel ez a folyamat két irányt vett. Az egyik a karitatív irány, amely azt célozza, hogy segíteni kell mindenkin, akin lehet. Ez elsősorban a menekültek felé irányul, mivel ma és holnap rajtuk lehet csak segíteni. A másik a politikai irány. Ez a liberális párt és a munkáspárt tegnapi határozott megmozdulásával kezdődött. Az akció a londoni lapok közül kettőben nyilvánult meg leginkább. Az egyik az ötmillió példányszámban megjelenő Daily Mail, a másik az ugyancsak milliós példányszámú News Chronicle. A News Chronicle "Emlékezzünk Magyarországra" cím alatt két kiáltványszerű felhívást közöl. Az első felhívás a lap minden egyes olvasójához szól. Szövege így hangzik: "Noha az ország népének véleménye keserűen megoszlik a szuezi kormányakció kérdésében, az angol nép egységes a magyarországi orosz elnyomás elítélésében. Ennek a tragédiának a következménye a menekültek tömege. Ezek legnagyobb része gyermek. Mennyi férfias bátorságot tanúsítanak ezek a magyarok. Halhatatlan dicsőséget szereztek annak az ügynek, hogy az ember mindenütt szabad legyen. Mit tettél te ebben az ügyben? Mit teszel most, azonnal?"
A drámai kiáltvány után a lap minden egyes olvasóját arra szólítja fel, hogy pénzt küldjön a szerkesztőségbe a magyar ügy támogatására. A lap következő cikke azt írja, hogy az ilyenformán begyűlt összeget az ENSZ Magyarországot segítő Menekült Bizottságának kezelésébe adják. Mindez biztató és jelentékeny. Ennél is jelentékenyebb az, hogy a Labour Párt tanácsának, amely a munkáspárt, szakszervezetek és a szövetkezetek vezetőiből tevődik össze, tegnap drámai ülése volt. Ezen 23 vezető angol politikus vett részt, közöttük Gaitskell, Bevan és Morgan Phillips. A gyűlés határozatában azonnal megbeszélést kérnek a Szovjetunió londoni nagykövetétől, Maliktól, hogy kifejezzék az angol munkáspárt és az angol munkásmozgalom lehető leghatározottabb és legmegrendítőbb hangon megfogalmazott elítélő véleményét arról, amit Oroszország tett és tesz Magyarországon. Még a gyűlés előtt az angol szakszervezeti mozgalom vezetői úgy határoztak, hogy a szakszervezetek útján mindent megtesznek a Szovjetunió bojkottálására és elítélésére a magyarországi események miatt. Ennek első lépése egy erős hangú nyilatkozat, amely a szovjet kormány megvetésre méltó akcióját elítéli. Valószínűnek látszik, hogy a tegnap esti szakszervezeti és munkáspárti állásfoglalás idővel az angol munkásságot a maga egészében megmozdítja Magyarország mellett.

Szabó Zoltán mai második telefonjelentését hallották.