Lássunk tisztán!

Lássunk tisztán! A jogtalanul októberi forradalomnak nevezett orosz bolsevik puccs harminckilencedik évfordulójának közelsége a munkás-, katona- és paraszt tanácsok szerepének tanulságaira emlékeztet. E tanulságok időszerűségére hívja fel a figyelmet Gedeon Sándor munkatársunk most felolvasásra kerülő megjegyzése:

Úgy látszik, hogy hazánknak már körülbelül minden helységében, községében és városában megalakult a győzelmes szabadságharc erőinek szerveként a nemzeti tanács, mint a hatalom helyi letéteményese és gyakorlója. Az ország egyes részeiben a helyi nemzeti tanácsok megbízottaiból létrejöttek a járási és megyei nemzeti tanácsok is. Mi több, Győr székhellyel megválasztották az egész Dunántúl Nemzeti Tanácsát. Egyidejűleg különböző jelentések arról szólnak, hogy folyamatban vannak az előkészületek a helyi nemzeti tanácsok országos kongresszusának hamaros megtartására.

Ezzel kapcsolatban mindenkinek, aki akarva-akaratlanul megismerkedett az 1917. márciusi igazi orosz forradalom után következett események, valamint az 1919-beli magyarországi kommün történetével, önkéntelenül eszébe kell jutnia, hogy milyen tragikus lett a szerepük az akkori forradalmi tanácsoknak. Szinte észrevétlenül, öntudatlanul hozzájárultak a népi hatalom elkobzásához, segédkezet nyújtottak a valóban demokratikus forradalom sírásóinak.
Oroszországban az 1917. tavaszán alakult szovjetek, a munkások, katonák, értelmiségiek és parasztok forradalmi tanácsai még hűen képviselték a hamisítatlan népakaratot, a társadalom valamennyi demokratikus érzelmű rétegét. Még a Szovjetunió kommunista pártjának Sztálin íródeákjai által valótlanságokkal teletűzdelt történetében is ezt olvassuk:

"1917. június 16-án gyűlt egybe a szovjetek első országos kongresszusa. A bolsevikok a szovjetekben még kisebbségben voltak. Küldötteik száma a kongresszuson nem sokkal haladta meg a százat, szemben a hétszáz-nyolcszáz mensevik, esszer és egyéb küldöttel."

Tehát a bolsevik küldöttek csupán mintegy tizenhárom százalékát alkották a szovjetek első kongresszusának, 1917 június közepén. Mégis miként történhetett, hogy öt hónappal később, 1917. november 7-én ugyanazoknak a munkás-, katona- és paraszt tanácsoknak a kiküldöttei többséggel bizalmat szavaztak a Lenin és társai javasolta bolsevik kormánynak, amelyet fegyveres államcsíny emelt hatalomra? E pálfordulás magyarázata az, hogy erőszakos puccsukkal a bolsevik vezetők megdöbbentő, kész helyzet elé állították az oroszországi tanácsok második kongresszusát, és féktelen demagógiával megtévesztették a küldöttek kevésbé öntudatos többségét. Ugyanakkor pedig a mensevikek, az orosz szocialisták híveikkel kivonultak a kongresszusból ahelyett, hogy állhatatosan felvették volna a harcot legalább a kommunista demagógiával, ködösítéssel és zavarkeltéssel.

Mindez nagyjából megismétlődött nálunk, Magyarországon is 1918 őszétől 1919 nyaráig. Most, amikor hazánkban előkészületek történnek a nemzeti tanácsok országos kongresszusára, bizonyára sokan akadnak, akik gondolnak ezekre a múltbeli tapasztalatokra. Mert lehetetlen, hogy a nemzeti tanácsok józan tagjai ne vennék számításba: a szétvert bolsevikok most is igyekeznek ködösíteni, zavart kelteni, sőt talán puccs-szerűen újabb kész, befejezett tényeket teremteni kisebbségi egyeduralmuk biztosítására. Ilyenkor nem ajánlatos elfelejteni a szólásmondást. A történelem az élet tanítómestere.

A nemzeti tanácsok készülő kongresszusával kapcsolatban Gedeon Sándor megjegyzéseit olvastuk fel.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!