Rendkívüli kommentár

A szabad világ népeinek haragja Magyarország szovjet megrohanása miatt egyre súlyosabb csapásokat mér a nyugati kommunista pártokra is. Világszerte nyilvánvalóvá lett, hogy ma a kommunista vezetők politikája képviseli a legsötétebb reakciót.
A moszkvai kormány mindent elkövetett, hogy elterelje a szabad világ közvéleményének figyelmét kegyetlen magyarországi beavatkozásáról. Felelőtlen handabandázásukkal az egyiptomi viszály körül a szovjet rablógyilkosok kiabálták leghangosabban a "fogjátok meg"-et. De hiába. A szabad világ és különösen Nyugat-Európa öntudatos néptömegeit nem sikerült megtéveszteniök, felháborodásukat és haragos tiltakozásukat nem tudták elhárítani. A népharag múlt vasárnap óta szüntelenül fokozódó hevességgel tör ki minden ellen, ami azonos a szovjet önkényuralom és a kommunizmus fogalmával. Amióta a moszkvai kormányzat álnok ravaszkodás után nyíltan rázúdította tankjait a magyar nemzeti forradalomra, a szabad világ civilizált országaiban úgy megmozdultak a legszélesebb néptömegek, mint évszázadunk folyamán eddig még soha. A nyugati országok társadalmának minden rétege szinte osztatlanul, úgyszólván maradéktalanul fellépett a magyar szabadságharc magasztos ügyének védelmére. Így a szabad világban is világosan kialakult ugyanaz a két front, amelybe a magyar nép hősi felkelése lelkileg és politikailag a vasfüggöny mögötti nemzeteket is szétválasztotta a szabadság és a moszkovita zsarnokság táborára. A nyugati országokban az általánosnak mondható népharag eleinte, főleg a szovjet kormány diplomáciai képviseleteivel szemben nyilvánult meg. Tehát a magyar szabadság véreskezű elnyomóinak hivatalos ügynökségeire összpontosult. A nagy néptömegek azonban hamarosan felismerték, hogy a felelősség a magyarországi vérfürdőért nemcsak a moszkvai kormányt terheli, hanem még annál is nagyobb mértékben az egyes országok kommunista pártjait, amelyek a szovjet imperializmus és reakció szekerét tolják. Ezekben a tragikus napokban a nyugati országok ipari munkássága is éppúgy, mint az értelmiség, véglegesen rájött a kommunista mozgalom igazi lényegére, nemzetáruló és reakciós szerepére. Az utóbbi napokban a tíz- meg százezres tüntetéseknek, a szovjet külképviseleteken kívül, a kommunista pártok székházai is célpontjaivá lettek. A francia fővárosban a megerősített karhatalom sem volt képes megakadályozni, hogy a felháborodott főiskolai ifjúság és munkásság meg ne ostromolja és fel ne gyújtsa a kommunista párt országos központjának erődszerű épületét. A tömeg áttörte a rendőrség záró övét, aztán szétzúzta a kommunista székház hatalmas vaskapuját, behatolt az épületbe, és azt több ponton felgyújtotta. A franciaországi kommunista párt központja szerdán este órák hosszat égett, amíg a tűzoltóság meg nem fékezte a lobogó lángokat. Eközben a francia főváros utcáin Magyarország éltetésén kívül százezrek követelték a kommunista párt betiltását. Ugyanez a követelés több más nyugati országban is elhangzott. Mi több, nem egy kommunista pártszervezet akadt, amely követelte a vezetőktől, hogy tiltakozzanak Moszkvában a szovjet haderő magyarországi terrorhadjárata ellen. Az amerikai kommunista párt központi lapja a tagok nyomására kénytelen volt elítélni a szovjet csapatok magyarországi fellépését. Hruscsov és társai februári, XX. pártkongresszusuk határozatának szólamaival, amelyek elismerték a népi demokráciák függetlenségét, egyenjogúságát és hangoztatták a belügyeikbe való be nem avatkozás elvét, vonzóbbá próbálták tenni a kommunizmust a népek számára. A valóságban viszont most magyarországi galád eljárásukkal végleg meggyűlöltették a kommunizmus minden válfaját, még eddigi híveik túlnyomó többségével is, mint a legelvetemültebb reakciót és imperializmust. A történtek után a kommunista pártok hiába igyekeznek álarcot cserélni, Moszkva gyalázatos politikája pellengérre állította és kitette tagjaikat a népek jogos haragjának és megvetésének.