Rendkívüli kommentár

Kedves hallgatóink, a Kádár-csoport lehetőségeiről, illetve lehetetlenségéről olvassuk föl kommentárunkat.

Kádár János a magyar kormány elnökének nevezve magát, beszédet mondott. Munkára és együttműködésre szólította fel a magyar népet. Az a csoport tehát, amelyet az orosz szuronyok helyeztek kormányra, most arra a magyar népre akar támaszkodni, amelyet az orosz tankok még ebben a pillanatban is eltaposni igyekeznek. Most tegyük félre azt a kérdést, hogy Kádár Jánosnak és csoportjának milyen joga van a magyar nép nevében beszélni. Hagyjuk függőben azt is, hogy mit ér mindaz, amit Kádár János mondott. Nézzük inkább azt, amit nem mondott. Amiről Kádár János nem beszél, azok éppen ama legégetőbb problémák, amelyek nélkül az élet folytatása Magyarországon nem lehetséges. Kádár Jánosnak, aki egy magyar kormány elnökének mondja magát, ebben a sorsdöntő időben miről kellett volna beszélnie? Miről kellett volna beszámolnia?
Legelőször is arról, hogy minden erővel fellépett a szovjet csapatok parancsnokánál, hogy azonnal szüntessenek meg az országban minden harci cselekményt. Mi célja, értelme, alapja van a szovjet csapatok változatlanul agresszív, sőt kegyetlen magatartásának? Ennek az esztelen, céltalan vérontásnak, még kommunista szempontból sem lehet semmi magyarázata. Kádár János, aki független kormány vezetőjének mondja magát, miért nem intézkedett ebben a kérdésben?
Másodszor: Kádárnak és csoportjának azonnal biztosítékokat kellett volna kérni az oroszoktól, hogy a kezükbe került magyar foglyokat átadják a magyar kormánynak. Még a varsói paktum sem, amelynek alapján Kádár áll, még az sem jogosítja fel a szovjet csapatokat foglyok tartására, elhurcolására, velük szembeni erkölcstelen kegyetlenkedésre. Kádár János erről sem intézkedett és erről sem beszélt.
Harmadszor: miért nem szólt az állítólagos kormányelnök arról, mi lett az utolsó törvényes magyar kormány tagjaival? Miért nem közli a néppel, miért nem hozza tudtára, hogyan szűnt meg Nagy Imre kormánya, mi lett a miniszterekkel, a béketárgyalásra hívott parlamenterekkel? Mi van velük jelenleg és mi lesz a sorsuk? Kádár erről is hallgat.
Negyedszer: akármilyen címen nevezi magát a végrehajtó hatalom fejének, a legminimálisabb emberi kötelessége lett volna Kádár Jánosnak intézkedni annak érdekében, hogy minden segély, a nyugati-segély, vöröskeresztes és egyéb emberbaráti adomány is, azonnal eljuthasson a betegekhez, sebesültekhez, nélkülözőkhöz. A nyugati határon falvak és városok vannak tele a felhalmozódott gyógyszerrel, kötszerrel és élelmiszerrel. Ott vesztegelnek a világ minden tájáról érkezett adományok és a Vörös Hadsereg embertelen magatartása miatt nem nyílik meg az út. Hogyan lehet Kádár Jánosnak hozzájárulni ahhoz, hogy a nyugati segítség csak egyetlen ponton, Jugoszlávián keresztül juthasson az országba? Hány emberélet esik áldozatul a késedelem miatt? Hány asszony, gyerek, öreg, beteg és sebesült pusztul el, vagy marad egész életére beteg, mert a segítséget elzárják az országtól. Kádár János erről nem beszél. Ő csak együttműködést kér, mielőtt a legemberibb kötelességét teljesítette volna. Ha mindebben intézkedik, akkor sem nyerhetett volna legalitást a maga számára, de legalább a legminimálisabb emberi kötelességek teljesítésére hivatkozhatott volna. Kádár és társai erre a minimumra sem vállalkoztak.

Kedves hallgatóink, Kádár János beszédéhez fűztünk megjegyzéseket.