Rendkívüli munkásműsor

Rendkívüli munkásműsorunkban Molnár József beszél a magyar munkássághoz.

Kedves Munkáshallgatóim! Nemzeti forradalmunk a mai napon fontos állomásához érkezett. A sok esztendős kommunista uralom után megalakult az ideiglenes koalíciós kormány, amely magáévá tette a munkásság legfőbb követeléseit, és amely az egész nemzet nevében megkezdte tárgyalásait a szovjet csapatok mielőbbi visszavonásáról. A forradalom győzedelmeskedett. A félelmetes ÁVH megsemmisült. A népünket és nemzetünket elnyomó sztálini intézmények romokban hevernek. Az ország népe lázasan készülődik az új honfoglalásra, a demokratikus rend megszilárdítására és az árulókkal való törvényes leszámolásra. A magyar nép nyugalma azonban még nem tért teljesen vissza. Az üzemek, gyárak gépei állanak, a közlekedés sok helyütt nem indult meg, a lakosság hiányt szenved. Gyermekeinknek nem jut elegendő [...] nem tudjuk pótolni a tönkrement ruhákat, kevés a villanyáram, nincs tüzelő. Azok a felelős vezetők, akiket a forradalom állított az ország élére, kérték a munkásságot, hogy vegye fel a munkát. Felhívást intézett a munkássághoz Maléter Pál, a Kilián György laktanya hős parancsnoka, kérelemmel fordult a magyar bányászokhoz Fodor József, a bányászszakszervezet volt titkára, akit Rákosiék távolítottak el a szakszervezetekből, de most, a forradalom után az ideiglenes intézőbizottság tagja lett. Az utóbbi napokban mindinkább megérlelődött a munkásságban is az a gondolat, hogy a tíz nap óta tartó hősies helytállás után az élet vérkeringésének meg kell indulnia. A külső beavatkozás veszélye nem teheti tönkre életünket. A fegyvert oda kell állítani a munkapad mellé, de a kézben már az életet teremtő szerszámot kell venni. Állandó készenlét és állandó termelés. Dicső nemzeti szabadságharcunkban félelmetes fegyvernek bizonyult az általános sztrájk. Sokszor elmondottuk a sztrájk alatt, hogy ez nemcsak a szovjet haderőt bénította meg, hanem szétzúzta a szovjet propagandának a reakciós ellenforradalomról a szabad világban terjesztett hazugságait is. A sztrájk fegyvere, amely győzelemhez segítette nemzeti szabadságharcunkat, most már önmagunk ellen, kivívott szabadságunk ellen fordulna. Gyengítené az éhező magyar nép ellenállását a külső beavatkozás veszélye ellen. De gyengítené forradalmunk sikere felett őrködő hős katonáink erejét is, ha nem tudnánk ellátni élelemmel, ruhával, cipővel és utánpótlással. Felelős egyházi férfiak is szózatokat intéztek a nemzethez. Ordass Lajos evangélikus püspök arra kérte a lelkészeket, hogy vasárnap kérjék egyházuk népét, induljon meg az élet minden téren, a gyárakban, a városokban, a földeken, az iskolákban, mert ezt kívánja országunk érdeke és népünk helyes szolgálata. Mindszenty bíboros a nemzethez intézett szózatában arra kérte a nemzetet, hogy haladéktalanul kezdje el a munkát. A szabadságharc kitörésekor az egész nemzet lélegzet-visszafojtva várta a munkásság megmozdulását, várta, hogy a munkásság letegye a szerszámot és egy emberként odaálljon a harcolók mellé. Most, amikor társadalmi forradalmunk már győzedelmeskedett, most, amikor nemzeti függetlenségünk érdekében megindultak a tárgyalások, a nemzet érdeke azt kívánja, hogy a termelőmunka meginduljon. Az ország 11 napi dicső forradalom után el akar indulni a szabadság és jólét felé, amelyért hős fiaink vére hullott. A magyar munkásság megérti a minden oldalról elhangzó felhívásokat és segélykiáltásokat. Tudja, hogy ezután magának termel, családjáért dolgozik és a nemzet érdekeit szolgálja. A külső beavatkozás veszélye természetesen mindaddig fennáll, amíg az orosz csapatok végleg el nem hagyták hazánk földjét. A nemzet megkezdi a munkát, de mindig kész arra, hogy bármilyen külső beavatkozás veszélye esetén újból kezébe vegye a legfélelmetesebb fegyvert, a sztrájk fegyverét is.

Molnár József beszélt a magyar munkássághoz.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!