Széljegyzetek

Most Széljegyzeteink következnek. Igaz Valér, Péter Mihály és Ákos glosszáit közvetítjük.

Szignál

Akié a fegyver, azé a hatalom! Ezért megismételjük százszor is és meg fogjuk még ismételni százszor, hogy a győzedelmes nép tartsa meg kezében a fegyvert, mert csak így lehet övé a hatalom. A fegyvert országos viszonylatban a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium jelenti. Az első rendelkezik a rendészeti karhatalommal, a második a katonai erővel. Az a rendszer, amely ellen felkelt a nép és körülbelül 15 ezer ifjú életét áldozta a győzelemért, az a rendszer, ugyanaz a megvert lakáj-rezsim azon igyekezik most, hogy a hatalomnak ezt a két forrását és biztosítékát, a Belügyminisztériumot és a Honvédelmi Minisztériumot elsikkassza, elravaszkodja a diadalmas forradalom kezéből. Egyiket is, másikat is hétpróbás, elszánt, szándékaiban és megkötöttségeiben félreismerhetetlen moszkovita igazgatja. Az egyik doktor Münnich Ferenc belügyminiszter, a másik Janza Károly hadügyminiszter. Sem egyik, sem másik nem felelhet meg a népi győzelemnek. Sem személyükben, sem múltjukban, sem nyilvánvaló érzelmeikben nem nyújtanak garanciát. Lehetetlenség az, hogy a nemzet győzzön, és a hatalom a legyőzött kezében maradjon. Igazában a diadalmas forradalomnak forradalmi kormányra volna szüksége. Tiszta emberekre, új emberekre az elsőtől az utolsóig. De ha már ez nem megy, mert a szovjet szurony még mindig ott bitangol hazánkban, legalább ragadja magához a diadalmas Magyarország azt, amin szabadsága, haladása, szuverenitása eldől. 1945-ben úgy vált úrrá a népen a rémuralom, hogy megkaparintotta a rendőrséget, és ezzel felőröltette a magyarság tisztességes erőit. Most ugyanez az agyafúrt taktika zajlik le. Még mindig övék a belügy, és mindig övék a hadügy. Ne adjátok, szabadságharcosok! Szögre ne akasszátok puskátokat. Egy csepp szenet, egy csepp olajat ne adjatok addig a budapesti kormányzatnak, amíg a belügy és a hadügy nincs a kezetekben. Amikor aztán megformáltátok az új Magyarország megbízható karhatalmát és honvédelmét, amikor a szabadság és igazság forradalma politikai valósággá vált földünkön, akkor elmondhatjátok, hogy tényleg győztünk, végleg győztünk, elérkezett a megnyugvás órája. Addig azonban folyjék tovább, noha nem véresen, az állandósított forradalom. Nehogy elveszítsétek a politikai asztalnál azt, amit fegyverrel a kezetekben és véretek hullajtásával kivívtatok!