Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Szignál

Kedves Hallgatóink, most Londoni tükör című műsorszámunk következik:

Szignál

Kedves Hallgatóink, most londoni levelezőnk, Szabó Zoltán tudósítását közvetítjük. Telefonon érkezett jelentéséből arról számol be, hogyan fogadják, és miként ítélik meg Angliában a magyarországi szabadságharc eseményeit.

Nincs nehezebb dolog, mint ebben a pillanatban a magyar eseményeknek nyugati fogadtatásáról beszélni itt magyaroknak. Én nem vagyok híve a nagy szavaknak, de itt Londonban azt érzi az ember, hogy tegnap délután óta a magyarság az a nép, amelyben egy világ reménye összpontosult. Hírünk a világban 1848 óta nem volt ehhez hasonlítható, és nem vagyok biztos benne, hogy 1848-as becsületünk 1956-os becsületünk mellett nem törpül-e el. Ebben a pillanatban úgy látszik, hogy Magyarországon még Magyarország jövőjénél is sokkal nagyobb dolog dől el a közeli hetekben. Irtózatos felelősség terhel mindannyiunkat. Önöket ott, minket itt a következő hetekben.
A londoni Times históriai hangú vezércikkében ezt olvastam. "Ebben a pillanatban úgy rémlik, hogy a zsarnokság ellen felkelt magyar nép minden emberi számítás ellenére egyedül elkeseredettségének, bátorságának, elhatározásának fegyverével olyan változást vívott ki magának, amelynek hatása messze túlhalad magának, Magyarországnak a jövőjén is."
Legyünk tisztában vele kedves Hallgatóm, hogy ebben a pillanatban bátorságban, becsületben, okosságban olyan nép vagyunk, amely esetleg a jövő sodrát tereli más mederbe. De két dolog távol áll tőlem. Az egyik az, hogy hízelkedjek népemnek, a másik az, hogy lelkendezést elébe tegyem a józanságnak. Ezért, amit mondani fogok, az nem egyéb, mint számadás arról a valóságról, amit magyar ember Londonban érzékel ebben a pillanatban.
Tegnap délután 6 órakor az angol rádió bemondotta, hogy a budapesti kormány a felkelt néptől gyakorlatilag fegyverszünetet kért. Este 9-kor őfelsége konzervatív kormánya a Downing Street-en egy nyilatkozatot adott ki, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: "Őfelsége kormánya rokonszenvvel és csodálattal kíséri a magyar nép küzdelmét jogaiért, szabadságáért." A magyar név Londonban többet jelent, mint a honfoglalás óta bármikor. Tegnap este óta a telefonomtól alig jutok asztalomhoz. Angolok, lengyelek, litvánok, oroszok telefonálnak. Önkéntes jelentkezők, akiket nem ismerek, vidékről jelentkeznek, hogy értesítsenek erről vagy arról. Elmondják, mit mondott be a bécsi rádió, amelyet ők véletlenül meghallgattak. Ismeretlen angolok jelentkeznek. Amit mondanak, az a Petőfi vers sorára emlékeztet. "A néphez állanék ezennel én."
Mindezt nem azért mondom el, hogy a dicsőség fejünkbe szálljon, s hogy azon örvendezzünk, hogy öt világrész rólunk beszél és minket becsül meg. Mindezt azért mondom, hogy érzékeljük, milyen irtózatos felelősség terhel bennünket a közeljövőben. Azért, hogy biztosítani kell, hogy amit a harcosok kivívtak, az egyezkedésben ne vesszen el, és 1848-49 más körülmények között meg ne ismétlődjék. Ehhez én a magam őrhelyén avval tudok hozzájárulni, hogy mostantól kezdve a helyzet és a kilátások megítéléséről jelentem azt, amit a Londonban felelős tényezők fontosnak tartanak, és amit én fontosnak látok. Teszem ezt azért, hogy a világtól még elzárt, de önmagában a maga sorsának intézésére elég erősnek és bátornak bizonyult magyar nép és ismeretlen vezetői ezúton tudják meg, milyennek látszik a helyzet, a jövő Angliából. Csak a legfontosabb dologról fogok beszélni. Csak arról, amit szükségesnek tartok az eheti helyzetről. Erre a hétre itt az általános meggyőződés, hogy a küzdelemnek folytatódnia kell, és az az általános remény, hogy a küzdelemnek nem fegyverekkel kell folytatódnia. Ma három angol véleménnyel szeretnék foglalkozni. Az első a vasárnapi fordulópont előtti időpontból kelteződik. Gaitskell, az angol Munkáspárt vezetője és az ellenzék vezére tüzetesen és nagy felelősségtudattal foglalkozott kerületében a magyarországi helyzettel. Ebben a munkáspárt nevében tisztelgett azoknak a hősiessége előtt, akik a szabadságharcban életüket áldozták. Örömét fejezte ki azért, hogy a szabadság lángja újra szabadon lobog. Vádat emelt a szovjet csapatok magyarországi akciója miatt, és bizalmát fejezte ki az irányban, hogy Lengyelországban és Magyarországon kialakuló új kormányok késedelem nélkül teljesítik polgáraik demokratikus követeléseit. Ezeket Gaitskell a következőképpen jelölte meg: "Szabad választások, szabad szakszervezetek, szabad szólás és szabad propaganda minden politikai pártnak, becsületes és tisztességes igazságszolgáltatás.
Gaitskell személyének ismeretében ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy a követelések teljesítését Magyarországon angol részről lehetségesnek látják abban az esetben, ha a felkelt nép fegyvereit egy megfelelően választott helyzetben nem használja, de megtartja, hogy szükség esetén megint használhassa. A Gaitskell beszéd azokat a reális követeléseket tartalmazza, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ez idő szerinti győzelmes szabadságharc után eredményes reform következzék. Ennek - itteni megítélés szerint - előfeltétele a teljes függetlenség a Szovjetuniótól, de ez nem tévesztendő össze a szembefordulással. A magyar történelem egy olyan periódusában vagyunk, amelyiknek 1848 bátorságát, és 1867 bölcsességét váltakozva kell alkalmaznia, de úgy, hogy a kettő közül folyamatosan 1848 szelleme legyen az erősebb. Amennyiben ez sikerülne, a világ sorsa Magyarországon fordulhat kedvezőbbre. Miért és hogyan? A kérdés egyik oldalát a Times vezércikke így világítja meg: "A szovjet vezetők még mindig előtte állnak annak a feladatnak, hogy milyen politikát kell követniük Kelet-Európában. Lengyelországban megkísértette őket az a gondolat, hogy karhatalommal avatkozzanak be, de visszavonultak a beavatkozás előtt. Magyarországon karhatalommal beavatkoztak, de újra visszavonultak. A kérdés az, hogy felismerték-e már mindkét esetben, hogy az egész nemzet - a munkásság és a parasztság - ellenük van, s még a legkíméletlenebb győzelem is tökéletesen meddő volna számukra. A szovjet vezetők között, akiknek a véleménye úgy látszik megoszlik, az események hatására rögtönözve cselekszenek. Eddig azok maradtak az erősebbek, akik nézetükben hajlanak rá, hogy beletörődjenek abba, hogy a kelet-európai népek egy új csoportosulása alakuljon ki."
A Times vezércikke arra utal, hogy az a szárny, amely megfelelő fellépés és taktika esetén enged a nép akaratának Magyarországon és Lengyelországban, ez idő szerint erősebb annál a szárnynál, amely a retrográd sztálinista elemekből tevődik össze. Ez annyit jelent, hogy a szabadságharc és a kiegyezés váltakozó fegyvereinek alkalmazásával alkalmasint lehet világraszóló eredményt elérni Magyarországon és Lengyelországban. Abból az elemzésből, amit a Times a múlt heti magyarországi eseményekről adott, ugyancsak ez derül ki. A Times elemzése szerint a tegnapelőtti győzelemmel a magyar népi forradalom megnyert egy döntő csatát, de még nem nyert meg egy hosszú háborút, amely nem csupán utcai csatatereken zajlik. A Times vezércikke szerint Nagy Imre ígéretekkel - de még csak ígéretekkel - a nép sok kívánságának engedett. A fő kérdés az, hogy hol kell határt szabni. A jövőben két probléma merül fel. Az egyik az, hogy ki lehet tárgyaló fél a felkelők részéről, a másik a még jelenlévő szovjet csapatok kérdése, és az, hogy ezek a demokratizálódási irányzatokkal szemben újabb erősítést kapnak-e a Szovjetunióból. Mindehhez a Times vezércikkírója a következőket teszi hozzá: "Lehet, hogy mi itt nyugaton olyannyira hozzászoktunk a rossz hírhez, hogy a jókat alig-alig akarjuk elhinni." A tegnapi jó hírt a Times vezércikkírója a lap szokásos tartózkodásával és nemes pátoszával kommentálta: "A magyar nép a győzelem útjára lépett." Nem azt mondja, hogy a magyar nép győzött. Azt mondja, hogy a magyar nép a győzelem útján van. A magyar nép - írta a Times - áttörte börtöne falait. Megélte azt, hogy a kormány meghajolt kívánságai előtt. Ez a hír olyan jelentékeny, hogy még most is nehéz felfogni, és Magyarországon, akár másutt, továbbra is élni fog a szívekben a félelem a halogatástól, a csalódástól, a be nem töltött ígéretektől, amelyek a győzelem értelmét vehetik. A diadalmas nép előtt most az a feladat vár, hogy a nyugat csodálatától kísérve a kivívott győzelem gyümölcsét magának biztosítsa. Az én személyes érzelmem az, hogy erre csak az a váltakozó politika ad módot, amelyről már szólottam. A barátság és türelem, az elszántság és hajlékonyság, a lelkesedés és az okosság párosodása, az egységes nép minden tagjában és azokban a vezetőkben, akik a népből kerültek ki.
Tegnap reggel a lapok átolvasása után felhívtam a munkáspárt legjobb fiatal külpolitikusát, Denis Healey képviselőt. Healey, aki egy esetleges munkáspárti kormányban feltétlenül miniszter lesz a jövőben, és éveken keresztül a munkáspárt külpolitikai titkára volt, s a magyar ügyeket jól ismeri, a beszélgetés során kifejezte azt az érzését, hogy a magyar szociáldemokrata elveket Kéthly Anna hivatott képviselni mind a magyar tömegek, mind a világ szociáldemokratái előtt. A beszélgetés során hangsúlyozta, hogy a magyarországi helyzet alakulása visszahozta a világba a reménykedést, és a következő üzenetet küldi hallgatóinknak a maga és pártja nevében: "Mi, a brit munkáspárt tagjai lélegzetvisszafojtva és csodálattal figyeljük az Önök harcát. Osztozunk harcukban, és mi is bízunk abban, hogy az első csata a zsarnokság elleni győzelemmel befejeződött. A nép vezetők nélkül megverte a vezetők egy klikkjét, amelyek nem voltak követői. A kérdés most az, hogy miképpen lehet biztosítani azt, amit Önök elértek. Az esetben, ha az Önök forradalma nem jut kifejezésre egy nemzeti szervezetben, a győzelem gyümölcseit még mindig veszély fenyegeti. Ez okból úgy vélem, hogy a következő lépés a szabad politikai élet visszaállítása, hogy ezen keresztül a nép akarata a maga kifejezését megtalálhassa. Mindenekelőtt újra működnie kell a Szociáldemokrata Pártnak, a magyar munkásosztály szabad szószólójának. A Labour-képviselők Angliában és a szocialisták szerve/!/ a világon aggodalommal várják azt a pillanatot, amelyben magyar elvtársaik újra cselekedhetnek. Mi az Önök harcát a magunkénak tekintjük."

Kedves Hallgatóink! Szabó Zoltán londoni levelezőnk telefonjelentését közvetítettük. Elmondotta, hogyan ítélik meg Angliában a magyar szabadságharcot.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!