Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán legutóbbi telefonjelentését közvetítjük.

Mint előző jelentéseimben már említettem, Magyarország szovjet lehengerlése nem csupán a Nyugat ifjúságát buzdítja antikommunista tüntetésekre, hanem szovjetellenessé teszi szükségszerűen a munkásmozgalom demokratikus szervezeteit és szétrobbantja a kommunista pártokat is. Egy héttel ezelőtt a maitól még merőben különböző helyzetben a Spectatorban angolul megjelent cikkemben ezt írtam:

"A vezértelen magyar forradalomban a hatalom, csak úgy, mint az orosz forradalomban, helyi forradalmi tanácsok és nemzeti bizottságok, ha úgy tetszik, szovjetellenes szovjetek kezében került. Ez akár a magyar forradalom munkásforradalmi jellege, Moszkvát válaszút elé állítja. A Kremlnek abban a kérdésben kell döntenie, hogy azokat az elveket követi-e, amelyek szerepet játszottak a Szovjetunió létesülésében, vagy azok megtagadásával gyarmati hatalom gyanánt elnyomja-e ezeket a helyi tanácsokat, amelyeket magyar munkások, parasztok és katonák alapítottak."
Ezekhez a sorokhoz, amelyeket a londoni Spectatornak október 31-én írtam, hozzátettem, ezt idézem:

"Amennyiben a Kreml úgy határoz, hogy a magyarországi népforradalmat a XIX. századbeli cárizmus szellemében kezelik, és a magyar népet nyers erővel igyekszik elnyomni, a Szovjetunió valóságos alapjait ingatja meg."

Ez az előrelátható fejlemény az orosz katonai lehengerlő mozdulatok óta nagyobb mértékben valóra vált, mintsem gondoltam volna. Az angol közvélemény megmozdulása a Szovjetunió ellen és Magyarország mellett az angol munkásságban volt a leghatározottabb és leggyorsabb. Valóságos politikai akcióra először a szállítómunkások szakszervezete határozta el magát tegnap. Ez a hatmilliós szervezet a munkásmozgalom módszereivel üzent hadat a Szovjetuniónak. Azzal, hogy tagszervezeteit minden szovjet áru és szovjet munka bojkottálására szólította fel. A külpolitikai tiltakozásban az angol munkáspárt volt határozott. Ennek ismertetése előtt idézem George Brown munkáspárti képviselő és volt munkáspárti miniszter üzenetét, amelyet ezúton küld a magyarországi munkásoknak. Az üzenet így hangzik:

"Mint az alsóház szakszervezeti tagjainak elnöke, magyarországi testvéreinknek és nővéreinknek tisztelgésünket és legmélyebb együttérzésünket küldjük megpróbáltatásuknak ezeknek az óráiban. Annak ellenére, hogy itt Angliában más kérdések is vannak, amelyek az angol szakszervezeti munkásság figyelmét magukra vonják, az együttérzés és kiállás a magyar munkásság mellett sohasem gyengül. Figyeltük és csodáltuk, hogy elvtársaik megkísérlik puszta kezükkel visszaverni a szovjet hadsereg brutális és megbocsájthatatlan támadását a kivívott szabadság ellen. Amikor ezen a tavaszon Hruscsovval Londonban találkoztam, úgy éreztem, hogy kötelességem haraggal fordulni hozzá, és arra kérni Istent, bocsásson meg az orosz kommunista vezetőknek mindazokért a bűnökért, és azért az erőszakért, amelyeket más népek és nemzetek ellen elkövettek. Ezért az utolsó bűnükért azonban nehéz volna bűnbocsánatot kérnem még magától az Úristentől is. Mi mindent megteszünk, hogy segítsünk Önöknek, és rajta leszünk, hogy a világ az Önök küzdelmét el ne feledje. Mi nyomást gyakorlunk az oroszokra minden tőlünk telhető erővel, és vezetőink tegnap fölkeresték a szovjet nagykövetet, felszólítva arra, hogy továbbítsa Moszkvába tiltakozásunkat és tolmácsolja azt a követelésünket, hogy a szovjet erők nyomban hagyják el Magyarországot. Minden pénzt, élelmet és gyógyszert összeszedtünk abból a célból, hogy segítsük Önöket megpróbáltatásukban. Azaz iskola, amelybe kisleányom jár, tegnap négyezer forintnak megfelelő összeget gyűjtött össze egy osztályban, egy délelőtt, egy nap. Azokról, akik Nyugatra menekültek, természetesen gondoskodni fogunk. Isten védje, óvja Önöket küzdelmükben a szabadságért."

A londoni szovjet nagykövetnél tett tiltakozó látogatásról, amelyre Brown hivatkozik, a munkáspárti Daily Herald számol be. A küldöttség az angol munkásság országos tanácsának nevében kereste fel Gaitskell vezetésével Malik szovjet követet. A Munkáspárt nemzeti tanácsa a szakszervezetek, a parlamenti Munkáspárt és a helyi munkáspártok legfőbb testülete. E testület, vagyis az egész angol munkásság nevében Gaitskell, Moszkvába való továbbítás végett a következő szövegű nyilatkozatot adta át a szovjet követnek:

"Az elmúlt rettentő hét eseményei a sztálinista periódus leghitványabb módszereihez való visszatérést jelentik. Tökéletesen világos, hogy a szovjet haderő ahelyett, hogy visszavonulna, arra vállalkozott, hogy rendkívüli kegyetlenséggel elpusztítsa a szabadság minden nyomát Magyarországon. E tragikus esemény mindnyájunkat mélységesen felháborított és elborzasztott."

Kérem, figyeljenek arra, hogy nem valamilyen antikommunista szervezet mondja ezt. Az angol munkáspárt legfőbb szerve nyilatkozik így. A deklaráció ezután figyelmezteti a Szovjetuniót arra, hogy a múlt évben hozzájárult ahhoz a Bandungi Egyezményhez, amelynek ötödik pontja így hangzik:

"Az aláíró felek tiszteletben tartják minden nemzet jogát arra, hogy védekezzenek, más nemzetek részéről történő beavatkozás ellen, egyénileg vagy kollektíven, az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának megfelelően."

A nyilatkozat kijelenti még, hogy a szovjet kormány a jelenlegi magyarországi akcióval gorombán és menthetetlenül megtagadja mind a tíz pontját ennek a bandungi egyezménynek, amelyhez hozzájárult, hogy a magyar forradalomban reakciós vagy ellenforradalmi tényezőknek szerepe nem volt, és a szovjet katonaság által elfogott Nagy Imre-kormány teljességgel alkalmas volt arra, hogy az ország demokratikus és szocialista fejlődését biztosítsa. A deklaráció ezután felszólítja a szovjet kormányt arra, hogy a magyarországi mészárlást azonnal szüntesse be, csapatait vonja vissza, és Magyarországnak biztosítsa azt a jogot, hogy saját jövőjéről maga döntsön. Ezzel a bandungi pontozatoknak, valamint az ENSZ Alapokmányának engedelmeskedve meggyőzi a világ közvéleményét arról, hogy a XX. pártkongresszuson elhangzott tételeket nem hagyta cserben. Ismétlem, hogy ezt a felszólítást, amelynek hangja rendkívül erős, az angol munkásmozgalomtól, az angol munkások egészétől kapta a Szovjetunió. Az, hogy a magyarországi hadjárattal a Szovjetunió olyasvalamire vállalkozott, ami a munkásmozgalom és a szakszervezetek vezetőségeit fordítja a Szovjetunió ellen, nem szorítkozik a demokratikus munkásmozgalmakra. Az, ami Magyarországon két héttel ezelőtt történt, hogy a kommunisták harcoltak Magyarországon szovjet erők és politikai rendőrök ellen, világszerte érvényesülni fog.

A Daily Telegraph ma Bécsből jelentést közöl arról, hogy a magyar ügy miatt az osztrák kommunista pártból egy nap alatt ötszázan léptek ki. Az Oxfordi Egyetem kommunista klubjának feloszlását, amelyet a kommunista diákok maguk határoztak el, és amiről már tegnap szólottam, a mai lapok részletesen ismertetik. A Daily Telegraph azt jelenti, hogy az egyik kommunistabarát francia író, Jean-Paul Sartre a magyar forradalom brutális elnyomása miatt felháborodott nyilatkozatot adott ki, és a francia-szovjet társaságból kilépett. Ugyanennek a lapnak baseli tudósítója ezt jelenti:

"A svájci kommunista mozgalom a magyar hírek hatása alatt úgy látszik véglegesen szétolvadóban van. Számos vezető párttag ma azt követelte, hogy Basel két nagyipari vállalatának kommunista pártszervezetei a maguk teljes egészében minden tagjukkal együtt lépjenek ki a pártból. Minden arra vall, hogy amennyiben a Szovjetunió Magyarország szabadságát vissza nem adja, a moszkvai pártvezetőség a kommunista világszervezet szétrombolására számíthat, és a világ kommunista pártjainak jelentősége lecsökken Hitler nácibarát ötödik hadoszlopainak és Quisling-kabaréinak jelentőségére."

Nekem meggyőződésem az, és ezt most már világesemények bizonyítják, hogy a Szovjetunió Magyarországon csak a pirruszinál is rosszabb győzelmet arathat, és a világban sokkal többet veszít annál, mint amit Magyarországon nyert. Hogy ezt a moszkvai kommunista pártvezetők is belátják-e majd, azt természetesen nem tudhatom. A baloldali, és mindeddig viszonylagosan szovjetbarát New Statesman and Nation hasábjain egy levélíró lenini mondatával vádolja meg a moszkvai politbürot a magyarországi akció miatt:

"Nem használhatunk erőszakot annak érdekében - írja Lenin, hogy más nemzeteket Oroszországgal való szövetségre kényszerítsük. Egyezmény egyedül egyenlő felek között létesülhet, ha azt akarjuk, hogy az egyezmény valóságos legyen, és ne szavakkal leplezett hódítás, akkor a szerződő feleknek egyenlő jogokkal kell bírniuk."
Ezt is Lenin mondta.
"A finneknek, ma magyarokat mondhatunk finnek helyett, joguk van arra, hogy saját sorsukról, saját elképzeléseik szerint döntsenek, és azok az oroszok, akik ehhez a jogot nem akarják megadni nekik, egyszerűen soviniszták."
Ezt is Lenin mondta.

Mindebből világos, hogy a moszkvai pártvezetés, amely a XX. kongresszuson sokak reménykedését keltette fel azáltal, hogy a sztálinizmussal szembefordult, a magyarországi fegyveres akcióval a leninizmussal fordult szembe. Míg az előbbi szovjet lépés a kommunizmus terjedésének kedvezett, az utóbbi szovjet lépés, amely cári és gyarmatosító módszerekhez folyamodott, a kommunista elméletet a jövőre, a világtörténelem eleven erői közül kikapcsolja, a kommunista pártokat szétbontja, és a meglévő szovjet hatalmakat elszigeteli. Mindezt természetesen nem azért mondom el, hogy hallgatóimat ezekben a nehéz órákban ilyen beszédekkel feltartsam. Hanem azért, hogy érzékeltessem, a szovjet kivonulás Magyarországról nemcsak a megrendült világbékét állítaná helyre, hanem egyben még a kommunisták szemével nézve is logikus és üdvös lenne. Mert a saját elveiket csakis ezen az úton, a visszavonulás útján követhetnék. E lépést a leninizmus elvei és tételei igazolnák, míg a jelenlegi megszállás a Szovjetuniót létének lenini alapjaival fordítja szembe.

Szabó Zoltán második szombati telefonjelentését hallották.

Zene