Rendkívüli kommentár

Milyen erők működtek közre a hétvégi lengyelországi események kialakításában? Mi volt a szerepe a lengyel munkásságnak és a lengyel ifjúságnak a lengyel kommunista párton belül lezajlott forradalomban? Hallgassák meg Molnár József fejtegetéseit!

Kedves hallgatóim! Az elmúlt hétvége történelmi jelentőségű változást hozott a lengyel politikai életben. A lengyel kommunista párt élére Gomulka került, akit titoizmussal és nacionalizmussal vádolva éveken keresztül börtönben tartottak. Rokosszovszkij marsallt, aki a háború alatt a szovjet csapatok élén Varsó falai mellől tétlenül nézte, hogy a hitleristák vérbe fojtják a varsói nép hősies felkelését, kihagyták a Politbüroból. A párt központi vezetőségéből eltávolították mindazokat, akik a sztálini terrorrendszer haszonélvezői voltak. Hruscsov, Molotov, Mikojan és Kaganovics minden erőlködése, fenyegetése és zsarolási kísérlete eredménytelen maradt. A lengyel párt újonnan megválasztott vezetősége kimondotta, hogy a jövőben Lengyelország és a Szovjetunió, a lengyel párt és a szovjet párt közötti viszonynak az egyenjogúság és a függetlenség elvén kell nyugodnia. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy Lengyelország életében bekövetkezett történelmi jelentőségű fordulatot, csupán a párt központi vezetőségében kitört palotaforradalom idézte elő. Értékelnünk kell azoknak a lengyel nacionalista erőknek a szerepét, amelyek a párt központi vezetőségében, Hruscsov vétójával szemben, kierőszakolták Gomulka főtitkárrá való kinevezését, és Rokosszovszkij marsallnak a központi vezetőségből való kihagyását. A liberalizálódás és a lengyel függetlenség ügyének párton belüli képviselői mögött, ezekben a történelmi órákban éppúgy ott áll az egész lengyel nép, mint a Kominformmal való szakítás idején a jugoszláv nép Tito mögött. Pártkülönbségre való tekintet nélkül, minden lengyel hazafi egyetértett abban, hogy a véres emlékű sztálini korszak képviselőinek el kell tűnniök a lengyel közéletből, Lengyelországnak vissza kell szereznie függetlenségét, és demokratikus módszerekkel új utakon kell megkísérelnie kijutni abból a feneketlen válságból, amelybe Sztálin parancsait követő sztálinisták taszították.
A lengyel társadalomnak két rétege harcolt a leghatározottabban a reformokért, az ország függetlenségéért, a sztálinisták eltávolításáért. Az egyik a hazafias lengyel munkásság, a másik a lengyel fiatalság. A lengyel munkásság magatartása döntő szerepet játszott ebben a drámai küzdelemben. Hallgatóink közül, bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a poznani felkelés idején a lengyel munkások nemcsak emberi munkafeltételeket és nagyobb darab kenyeret követeltek, hanem az orosz hadsereg kitakarodását és a lengyel függetlenség visszaállítását is. Ezért igyekeztek a lengyelországi sztálinisták, a külföldi imperialista ügynökök, diverziós bandák aknamunkájaként feltüntetni a munkásság forradalmi és hazafias megmozdulását. Erről a hazugságról a poznani perek lerántották a leplet. Méltán mondotta Gomulka a Központi Vezetőség előtt tartott beszédében, hogy a poznani munkások nem a nép igazi országa ellen tüntettek, a felkelés mögött nem a külföldi ügynökségek aknamunkáját kell keresni, hanem a sztálinista vezetők hibáit, akik elvesztették a munkástömegek bizalmát s ezzel a kormányzásra való jogcímüket.
A lengyelországi események kialakításában, a munkásság mellett, legfontosabb szerepe a lengyel ifjúságnak volt. A tízesztendős szovjet uralom nem tudta kézre keríteni a lengyel ifjúság lelkét, nem tudta kiölni belőle a hazafias érzést, nem tudta elválasztani az ifjúságot a néptől. A lengyel ifjúság hetilapja, a Po Prostu az elmúlt időkben valósággal ellenzéki lappá vált, és mint nálunk az Irodalmi Újság, a legkegyetlenebbül bírálta a sztálinista vezetőket, követelte a sztálinista intézmények megszüntetését, Lengyelország függetlenségének visszaállítását, a szocializmus építésének különútját, a sztálinizmus áldozatainak rehabilitálását, a lengyel politikai és gazdasági élet demokratizálódását. A lengyel munkásságnak és a lengyel ifjúságnak ez a határozott magatartása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a liberalizálódás hívei szembe mertek szegülni Hruscsov fenyegetéseivel és zsarolási kísérleteivel. Azokban a történelmi órákban, amikor a liberalizálódás és a lengyel függetlenség hívei a Központi Vezetőségben élet-halál harcot vívtak a sztálinistákkal, amikor Rokosszovszkij szovjet marsall készenlétbe helyezte a szovjet csapatokat, amikor Hruscsov közölte a lengyel párt központi vezetőségével, hogy ha kell, erőszakkal is megakadályozzák Gomulka főtitkári kinevezését, a lengyel munkásság és a lengyel ifjúság ismét megmozdult. A Varsó melletti Zeranban egy nagy autógyár munkásai hatalmas tüntető gyűlést rendeztek, amelyben élesen kritizálták a pártvezetők határozatlanságát és passzivitását. Követelték, hogy a központi pártvezetőség olyan szervezeti és személyi változtatásokat hajtson végre, amelyeket a lengyel nép és a párttagok többsége akar. A varsói egyetemi és főiskolai hallgatók, azonnal válaszoltak a zerani munkásoknak kijelentvén, hogy mindenben támogatják a munkásság követeléseit. Wroclawban, magyarul Boroszlóban, a Lengyel Kommunista Ifjúság Városi Bizottságának ülésén, a műegyetemi ifjúság aktívája elhatározta, hogy kilép az eddigi ifjúsági szervezetből, és külön kommunista ifjúsági szervezetet alakít, amely felveszi a harcot a sztálini diktatúra maradványai ellen. Kijelentették, hogy a lengyel ifjúsági szervezet, a lengyel DISZ elméletben és gyakorlatban egyaránt csődbe jutott, többé nem tudja magába tömöríteni a lengyel ifjúságot. Október 18-án a lengyel főváros ifjúsági szervezete viharos ülést tartott, amelyről levelet intéztek a Központi Vezetőséghez. Követelték, hogy Gomulka azonnal vegye át a párt vezetését. A politikai élet a jövőben demokratikus és nyilvános legyen. Tiltakoztak a sajtóellenőrzés minden formája ellen. Végezetül pedig hangsúlyozták, hogy Lengyelországnak vissza kell nyernie függetlenségét. Két nappal később a varsói műegyetem diáksága egész éjszaka ülésezett, és megszövegezett egy határozatot Gomulka támogatására. A diákok üdvözölték a Politbüro tervezett új összetételét, és tiltakoztak a népakarat elnémítására irányuló külföldi nyomás ellen. Élesen kikeltek Rokosszovszkij marsall kísérlete ellen, hogy a lengyel hadsereget felhasználja a lengyel nép többségével szemben. A műegyetemi diákság, végezetül biztosította a demokratizálódásra törekvő lengyel vezetőket, hogy számíthatnak a varsói diákság és munkásság teljes segítségére, a demokrácia és a lengyel függetlenség védelmében.
Azon a drámai éjszakán pedig, amikor a Központi Vezetőség ülésén a fordulat bekövetkezett, a lengyel fiatalság és a lengyel munkásság készenlétben állott. Vasárnap Varsóban és sok vidéki városban a munkásság önként bevonult az üzemekbe, és ott várta a híreket, hogy kedvezőtlen fordulat esetén kivonuljon az utcára, és a munkásság erejének felmutatásával kényszerítse a sztálinista vezetőket távozásra.
Erre azonban, már nem volt szükség. Hruscsovéknak és a lengyel sztálinistáknak tudomásul kellett venniök, hogy a lengyel munkásság és a lengyel ifjúság a liberalizálódás folytatása, a nemzeti függetlenség és a külön lengyel út politikájának hívei mögött áll. Ha erőszakkal beavatkoznak az eseményekbe, az egész lengyel néppel találják magukat szemben. A nagy fordulat után, Gomulka joggal jelentette ki egy ifjúsági delegáció előtt, hogy az események kedvező alakulásában nagy része volt a lengyel munkásság és a lengyel ifjúság határozott magatartásának.

Kedves hallgatóink, Molnár József fejtegetéseit hallották a legutóbbi lengyelországi eseményekről.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!