Széljegyzetek

Szignál

Nótárius következik.

Történelmünk legválságosabb óráit éljük. Budapesten tűzharcot vívnak, vidéken is mérhetetlenül nagy az izgalom. Ezekhez a válságos, komoly órákon nem való a komolytalan hang, és kihívás a nemzet ellen operettszereplők felvonultatása. Tildy Zoltán, a volt köztársasági elnök, Rákosi Mátyás egykori feltétel nélküli kiszolgálója, a Kisgazdapárt törekvéseinek elgáncsolója nemcsak a mai színre nem való, de megszólaltatása tulajdonképpen sértés. A nemzet újabb lebecsülése. Tildy Zoltán elmulasztotta a kellő történelmi pillanatot, amikor szólhatott volna. Nemcsak szólhatott volna akkor, 1947-ben, 48-ban, hanem kötelessége lett volna, elsősorban neki lett volna kötelessége, hogy szóljon, kiáltson, figyelmeztessen a veszedelemre, a fenyegetésre. Figyelmeztesse az országot a rémuralom, a zsarnokságra, a diktatúra napjainak közelgésére.
Tildy Zoltán hallgatott, amikor kiáltania kellett volna, és beszél most, amikor minden szava fölösleges, helytelen és illetlen. A mostani események jelentősége meghaladja az elsősorban érdekelt nemzedékek korszakát, hogyan lehetne ezekbe az eseményekbe akármilyen előjellel éppen a múlt egyik leggyalázatosabban levitézlett szereplőjének beleszólása? Tildy Zoltán felléptetése és szerepeltetése azt árulja el, hogy az illetékesek a néphangulatot még mindig nem ismerik, pedig a fegyverek szava csak elég világos.