Londoni levelezőnk, Szabó Zoltán telefonjelentése

Londoni levelezőnk jelentését közvetítjük.

Mint már tegnap hangsúlyoztam, a magyar függetlenségi háború hatása világraszóló. A felháborodás tengerárja ostromolja a nyugati államok enyhén szólva bágyadt politikai vezetőit. És ne felejtsük el Petőfi sorait: "Habár felül a gálya, alul a tenger árja, azért a víz az úr!" A nyugati államok cselekvőkészségét messze túlhaladja a nyugati népek cselekvőkészsége. Ezért most a népekről beszélek, illetve arról, hogy az orosz megrohanás következtében felkelt világhangulat és felháborodás hogyan kapott képet az angol kisemberben, a munkásban, a diákokban és az értelmiségiekben. A mai angol lapokban hat emberformájú egyén képe jelent meg. Név szerint Vorosilov, Zsukov, Hruscsov, Bulganyin, Malenkov és Mikojan képe. Ezek hatan azok előtt a gépesített osztagok előtt tisztelegnek, amelyeken a szovjet kormány nyugszik. Ezek a gépesített különítmények törték le Magyarországon a forradalmat az októberi orosz forradalom harminckilencedik évfordulóján. Ez a kép olyan világosan beszél, hogy mondandóját még a diplomaták is megértették.
Az októberi forradalom emlékére rendezett orosz ünnepségeket Moszkvában és a nyugati államok orosz nagykövetségein a diplomaták nagy része távollétével tisztelte meg. Erről a 9 millió hatszázezer példányban megjelenő Daily Express a lap első oldalán számol be. Ezt az oldalt egész szélességében ez a főcím tölti ki: A nyugat bojkottálja Oroszországot. A főcím alatt az előbb említett hat személyiség látható. Fejük kucsmás, az álluk erőszakos, tekintetük zord. Mikojané aggodalmas. A főcím alatt a lap összefoglalót ad arról, hogy mi történt a szovjet követségeken. A washingtoni fogadáson az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Ausztrália, Új-Zéland és Ceylon miniszterei nem jelentek meg. Brüsszelben a fűszeresek elutasították, hogy ételt és italt szállítsanak az orosz követségre. Koppenhágában az orosz forradalom harminckilencedik évfordulóján háromezer diák beverte a szovjet követség ablakait, és ünnepélyesen elégette a szovjet zászlót. Bernben, az orosz követség előtt a fogadás estéjén összesen húsz autó állt, a szokásos 400-500 gépkocsi helyén. Londonban az orosz fogadásról minden angol miniszter és az angol ellenzék minden vezére távol maradt. A Londonban rendezett fogadást Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Új-Zéland és az Egyesült Államok követei mondták le. Az Eaton Place-n lévő magyar képviselet arra a kérdésre, hogy részt vesz-e a fogadáson, ezt a választ adta: "Nem vagyunk biztosak benne. Azt hisszük, hogy követünk részt vesz, talán." A lapokból az angol kisember mindenesetre megtudta, hogy milyen eredményeket hozott Oroszországnak a Szovjetunió magyar akciója külpolitikai téren.
Hogy ugyanez az akció milyen eredményt hozott a Szovjetunió számára a népek körében, arról a lapok ugyancsak beszámolnak. A maga beszámolóját a munkáspárti Daily Herald ez alatt a cím alatt közli: "Harag növekszik Európában". Az eseményeket a lapok így foglalták össze:
Rómában a diákok oroszellenes tüntetése három napja tart. Berlinben a vöröskatonák emlékművéhez felvonult díszszázadnak a nép hátat fordított. Stockholmban a képviselőház ostrom alá vette a miniszterelnököt, hogy Bulganyin és Hruscsov meghívását mondja le. Hágában ma délben a forgalom leállt, és a holland főváros népe háromperces csenddel fejezte ki tiszteletét Magyarország népe iránt. Párizsban felgyújtották a tüntetők a kommunista párt székházát. A Szovjetunió vezetői ezt a közvélemény-formáló eredményt érték el azzal, hogy egy kilencmilliós ország katonai megrohanására vállalkoztak forradalmuk harminckilenc éves évfordulóján annak ellenére, hogy ez a kis ország nem a Szovjetuniót akarta megtámadni, hanem a Szovjetunióval békében akart élni, és mindössze az orosz megszállást és az egypártrendszert elégelte meg. Hogy a szovjet kormány mit cselekszik, azt mindenki tudja. Még a kommunisták és a kommunisták barátai is. A Brit-Szovjet Baráti Társaság negyven orosz művész angliai látogatását lemondta. Herriot lemondott, a Francia-Szovjet Társaság elnökségéről. Az Olasz Kommunista Párt annyira fél a következményektől, hogy elhalasztotta szokásos, párttagságot toborzó kampányát. A kommunistabarát Nenni, az olasz parlamentben tüntető beszédet mondott a kommunisták ellen. Kijelentette, hogy közte és a kommunisták között Magyarország kérdésében mélységes ellentétek vannak. Vele az Olasz Kommunista Párt leghűségesebb szövetségesét vesztette el."
A Daily Express mai száma arra vall, hogy a magyarországi orosz beavatkozás újabb csalódott kommunistát termel, máris Edith Bone személyében. Edith Bone, eredeti nevén Hajós Edit, Balázs Béla első felesége volt. A kommunista Daily Worker tudósítójaként került Budapestre. Pesten börtönbe zárták, és onnan a szabadságharcosok szabadították ki. Ma kezdte el azt a cikksorozatot, amelyben kétmillió olvasónak mondja el, hogy mit szenvedett elvbarátaitól. Moszkvában azonban a Vörös téren, mint az angol lapok első oldalán lévő képből látható és olvasható, a hat vezér vigyázban áll és szalutál. Rádiójukkal ezek azt mondják, hogy Magyarországon minden csendes, hogy a munkásság a szovjet csapatokkal harcol. Elfelejtik, hogy a világ nagyobb részén még vannak emberek, akik saját szemüknek hisznek. [...] a Manchester Guardian mai számában az angoloknak azt jelenti, hogy a szabadságharcosok ellenállása sok helyen erősödött, hogy Budapesten harcok tartanak. Hogy gyárak és középületek magyar erők kezében vannak. Hogy Budapesten demokratikus írók és forradalmár diákok falragaszai jelennek meg a falakon. Hogy az orosz kézben lévő rádiók áramhiány vagy a villanyvezeték elvágása miatt elhallgatnak. Hogy vidéken ellenálló csoportok tankosztagok rohamát tartják fel, hogy negyven ember a határon új ozorai huszárok gyanánt kitart, és nem menekül át Ausztriába. Hogy senki se az életét akarja menteni, hanem a jövőt. Hogy az úgynevezett Kádár-kormánynak, amely az oroszok szerint a munkások támogatását bírja, még arra sincs módja, hogy felmenjen Budapestre. Mindez tiszta képet ad minden angolnak arról, hogy mit végez a Szovjetunió Magyarországon, hogy miképpen végez minden békülékeny jóakarattal a világban, és hogy mint robbantja fel még saját pártjának alapjait is magyarországi akciójával.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy a nyugati közvélemény talpra állt Magyarország mellett. Ennek az irtózatos nyomásnak ma már a Times is engedett. Első vezércikke ma már nem a szuezi kérdésről, hanem Magyarországról beszél. Az a Times, amely az elmúlt hónapokban mindig energikus lépéseket követelt a szuezi kérdésben, ma már így beszél:
"Nincs kétség az iránt, hogy Szuezben az oroszok nagyon kedvükre való spanyolfalat találtak. Fel kell tételeznünk, hogy ezt a lehető legjobban ki fogják használni. Az orosz nyomás mind a Közel-Keleten, mind az ENSZ-ben erősödni fog. Noha ezzel sok kárt tehetnek, Magyarország kísértetét nem sikerül háttérbe szorítaniuk." Ezután a Times vezércikkében ezt mondja: "Az Egyesült Nemzetek tegnapi közgyűlésén siralmas látvány volt, hogy az ülésen a magyar ügy tárgyalása helyett a közel-keleti kérdés további tárgyalására tértek rá. Hogy igazat szóljunk - írja a lap, az ENSZ tagjai is tisztában kell, hogy legyenek azzal, hogy az oroszok úgy viselkednek, mint Hitler München idejében. Reméljük, hogy a nyugati politikusok nem úgy viselkednek, mint Chamberlain Münchenben. A Times szokatlanul nyílt és goromba beszéde mindenesetre azt az érzést kelti, hogy az angol közvélemény nyomása és Anglia figyelme a magyar kérdésben növekedni fog ma este és holnap.

Az amerikai elnökválasztás eredményeivel a mai angol sajtó rendkívül keveset foglalkozik. Az angliai kisemberek sajnálatosnak tartják, hogy Eisenhower új elnökségének első óráit nem használta fel arra, hogy a magyar ügyben kiálljon, erélyesen állást foglaljon, és cselekvést kezdeményezzen.

Szabó Zoltán londoni telefonjelentését hallották.