Nemzetközi sajtószemle

Kedves hallgatóink! Most a világszerte elterjedt, nagy tekintélyű svájci hetilap, a Die Weltwoche legutóbbi vezércikkét ismertetjük és idézzük.

A Die Weltwoche, amióta a magyar szabadságharc megindult, a maga eszközeivel, az írás hatalmával, fenntartás nélkül és teli lelkesedéssel cikkezik a magyar kérdésről. Múlt heti vezércikke "A hit hegyeket mozdít" címmel a magyar szabadságharcosok hősiességét dicsérte, és a magyar nép bátorságát magasztalta. Történeti távlatból szemlélte a Magyarországon kirobbant harcot. Megállapította, hogy ezt a felkelést olyan erkölcsi erők teremtették meg, és olyan erkölcsi erők tartják fenn, aminőket csak ritkán látunk a világtörténelemben. Bármi legyen is a harc végső kimenetele - állapította meg a múlt heti cikk, a magyar nép megfordította Kelet-Európa sorsát és sem Magyarországon, sem más, a szovjet által leigázott országban a harc befejezése után nem lehet az életet úgy folytatni, mint ahogy a harc előtt történt. A magyar népet - írta ma egy hete a Die Weltwoche - a huszadik század népei között az első hely illeti meg.

Ezeket írta Lorenz Stucki a lap vezércikk írója a múlt hét végén, tehát még akkor, amikor az álnok és brutális szovjet támadás nem történt meg. Most, amikor az egész világ megdöbbenéssel látja a szovjet csel iszonyú következményeit és a további hősi harcot, Lorenz Stucki újabb vezércikket írt arról, hogy a magyarság elleni támadás bosszúért kiált.

Bevezetőjében a cikk gúnyosan megjegyzi, hogy a moszkvai rádió már az elmúlt vasárnap, november 4-én a déli órákban hírül adta, hogy a magyar ellenállást letörték, és Magyarország újra csendes. Ezzel szemben a magyar nép csodálatra méltó ellenállása még ma is tart. Sőt, a hírek alapján, amelyek a szabad világban érkeznek, azt is megállapíthatjuk, hogy egyes orosz kötelékek is fellázadtak, és nem voltak hajlandóak lőni a magyarokra.

E bevezető után a Weltwoche cikke a nyugati visszhangok jelentőségét húzza alá:

A barbár és kétszínű szovjet támadás az egész világon mérhetetlen felháborodást váltott ki, olyan nagymérvű felháborodást, amire még eddig nem volt példa. Maguk a kommunista pártok is meghasonlottak és elkülönültek bennük az idealista és a bűnöző elemek. A három éven át gondosan felépített szovjet propagandaépület, a koegzisztencia most két nap alatt összeomlott.

Így ír a Weltwoche, majd élesen szembefordul a svájci legfelsőbb tanács egy hirtelenjében hozott határozatával, amely a világháborús veszély miatti félelmében a négy nagyhatalom genfi konferenciáját javasolta. A svájci lap élesen kikel e javaslat ellen. "Ma - írja - minden tisztességes embernek az a kötelessége, hogy megtagadja az együttműködést Magyarország gyilkosaival. Nem szabad a Szovjetuniónak megadni egy nemzetközi konferencia fórumát arra, hogy hazugságait tovább folytassa, és folytassa azt a koegzisztenciás propagandát, amelynek célja, hogy a Nyugat éberségét elaltassa. Az ilyen konferenciák csak arra jók, hogy ott a szovjet farkas báránybőrben mutogassa magát."

E kemény szavak utána Weltwoche vezércikkírója helyeslőleg ír a svájci lakosság magatartásáról, arról, hogy Svájc népe egyöntetűen elítéli a Magyarország elleni barbár támadást, és a különben oly nehezen mozduló svájci nép tüntetések sorozatát szervezte Magyarország mellett. Beszámol a cikk arról, hogy a lap szerkesztőségébe ezrével érkeznek a levelek. Ezek a levelek, táviratok így beszélnek:

Egy népet, a magyar népet, amely nemcsak a saját, hanem az egész emberiség szabadságáért is harcol, most a leggyűlöletesebb módon akar letiporni a szovjet barbárság. És mi, szabad népek, nem teszünk mást, mint határozatokat hozunk, tiltakozunk, a harag vagy a részvét könnyeit ejtjük, és tétlenül hallgatjuk egy nép segélykiáltásait.

Így írnak a svájci polgárok és azt a kérdést is felvetik, miért nem segít a Nyugat fegyveresen, és miért nem szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval? Válaszképpen a Die Weltwoche vezércikke rámutat arra, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása elvenné még annak is a lehetőségét, hogy legalább politikailag minél kedvezőbb helyzetet teremtsenek Magyarország számára. A fegyveres beavatkozás pedig azért lehetetlen, mert ez harmadik világháborúra vezetne, és minden valószínűség szerint atomháborúra, ami az egész emberiség vesztét okozná, és Magyarország hős népén se segítene.

Ezek után - folytatja Lorenz Stucki a Weltwoche cikkírója - ezek után természetesen joggal tesszük fel a kérdést, nem volt-e a harc hiábavaló? Nem omlott-e a magyar nép vére értelmetlenül, és céltalanul? És ha válaszolunk erre a kérdésre, válaszunk csak az lehet: nem volt hiába. Nem volt hiába, mert a következmények nem maradnak el. A Szovjetunió drágán fizet ezért a vérfürdőért. Belső birodalmának meggyengülésével fizet. Már az 1953-as kelet-berlini felkelés után is láttuk, hogy ennek az egynapos felkelésnek a hírére a Szovjetunión belül zendülések és lázadások törtek ki. Szibériában száz- és százezer rabszolgamunkás lépett sztrájkba, és a fenyegető fellépés a szovjet kormányt jelentős engedmények megtételére késztette. A méreteiben sokkal nagyobb magyar szabadságharc következményei még súlyosabbak lesznek. A Szovjetunió még inkább meggyengül akkor is, ha most az első pillanatokban nem értesülünk ezekről a jelenségekről. Hamarosan ki fog derülni, hogy a Szovjetunió magyarországi vérengzése az őrület politikája volt. Az őrületé, amely súlyosan megbosszulja magát. A magyar nép áldozata ebben száz százalékig biztosak lehetünk, döntő folyamatokat indított el a világpolitikában, és döntő fordulatokhoz fog vezetni. A magyar szabadságharc döntően nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szovjet terroruralom meggyengüljön, és előbb-utóbb összeomoljék. Ebben a szörnyű tragédiában ez legyen ma legfőbb vigaszunk. Az a tény, hogy a harc nem volt értelmetlen, és hogy Magyarország gyilkosait a bosszú utoléri.

Így ír a svájci Weltwoche vezércikke, majd a következőképpen folytatja:

Ezt a bosszút, a bosszút Magyarországért mi is növelhetjük, mi egyszerű emberek, akár magánosok, akár hatóságok, akár üzletemberek, sportolók, újságírók legyünk is. Mutassuk ki megvetésünket és gyűlöletünket mindennel szemben, ami kommunista. A kommunista országok tagjaival, beleértve Jugoszláviát is, éreztessük úton-útfélen, hogy dönteniök kell. Vagy szembeszegülnek a moszkvai gyilkosokkal, vagy minden kapcsolatot, kivéve a hideg és hivatalos kapcsolatokat, megszakítunk velük. Nagyszabású bojkottot kell szervezni a gyilkosokkal szemben. Minden szavunk, minden cselekedetünk mutassa meg mélységes megvetésünket és gyűlöletünket. A Szovjetunió mindig használta a világközvéleményt, most nekünk minden eszközzel arra kell törekedni, hogy a felháborodott világközvélemény megbénítsa a szovjet akaratot. Mi a szabad világ népei, legyünk egységesek és legyünk bátrak. Csak egy kis töredéke legyen bennünk annak az óriási bátorságnak, amely a magyar népben van, és akkor nyomást gyakorolhatunk saját hivatalos vezetőinkre.

Egy tekintélyes svájci hetilap, a Die Weltwoche legutóbbi vezércikkét ismertettük.