00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Rendkívüli kommentárunkban Molnár József a szabad világ segítőkészségéről és arról a felháborodásról beszél, amelyet az a legújabb bécsi hír váltott ki, hogy az oroszok megakadályozzák a gyógyszer- és élelmiszersegélyeknek az országba való beszállítását.
Kedves hallgatóim! Amikor az első hírek megérkeztek a szabad világba a magyar nép csodálatos hősiességéről, áldozatkészségéről, a nyugati világ szíve megdobbant. Mindenki segíteni akart. A vérátvevő helyeken órák múlva hosszú sorokban állottak az emberek, hogy vérüket adják a sebesült magyar szabadságharcosoknak. Megindult a gyűjtés. Ami a legcsodálatosabb, legelőször nem is a kormányok, nem is a hivatalos karitatív szervek, hanem magányosok, egyszerű polgárok léptek akcióba. Ezek az egyszerű polgárok megállították a magyarul beszélő embereket az utcákon és rögtön az iránt érdeklődtek, hova küldhetik adományaikat. Aztán megmozdultak az egyházak, a társadalmi szervezetek, politikai pártok, szakszervezetek és gyárak. Szinte senki sem akart kimaradni, mindenki adakozni kívánt. Ausztriában valóságos adakozási láz öntötte el az embereket. A szabadságharc első napjaiban már Bécs összes gyógyszertáraiból kifogytak azok a gyógyszerek, amelyekre a szabadságharcosoknak legégetőbben szükségük volt. Svédországból, Svájcból, Németországból repülőgépen indították útnak az első segítséget. A lelkes magánosok után sorra nyilatkoztak a kormányok is. A nyugatnémet kormány egymillió német márka segélyt ajánlott fel. Az angol kormány nyolcvanezer dollár értékű gyógyszert. Legutóbb pedig Eisenhower elnök jelentette be, hogy gyorssegélyként húszmillió dollárt utaltak ki a baráti államok támogatását célzó alapból a szabadságáért küzdő hősi magyar népnek. Az Egyesült Államok elnöke hangsúlyozta, hogy ez az adomány csak a kezdet. Ezekről az adományokról s a nyugati világ népeinek áldozatkészségéről híradásainkban és egyéb műsorainkban részletesen beszámoltunk. Most mindezt azért mondjuk el, mert Bécsből az osztrák rádión keresztül világgá röppent a felháborító hír, hogy a szovjet csapatok megakadályozzák a vöröskeresztes segélyküldeményeknek az országba való beszállítását.
Kedves hallgatóim, az egész világ mélységes felháborodással fogadta ezt a hírt. A Szovjetunió kormányáról minden rosszat el tudnak nyugaton képzelni, az embertelenségnek ilyen iskolapéldája mégis meglepetést okozott. Az egész világ látta, milyen kegyetlenül próbálták legázolni a szabadságáért fölkelt magyar népet, de azt, hogy a sebesültek gyógyítását megakadályozzák, hogy az éhezőkhöz ne engedjék eljuttatni az élelmiszereket, a ruhátlanokhoz a ruhaadományokat, még a szovjet vezetőkről sem tételezték fel. Ehhez olyan elvetemedettségre, olyan embertelenségre van szükség, amilyenre a világtörténelemben még nem volt példa. Az egész világ tudja, hogy dicső szabadságharcosaink, sebesültjeink gyógyszerhiányban szenvednek, hogy Magyarország egyik keleti városában gyermekbénulás ütötte fel a fejét, hogy a 11 nap óta hősiesen ellenálló magyar főváros lakossága éhezik. A Szovjetunió urainak mindez nem számít. Ők minden eszközzel szeretnék térdre kényszeríteni azt a hősi magyar népet, amelynek bátorságát, kitartását az egész világ megcsodálta és amely előtt összeomlott az elnyomó szovjet hadsereg. Most új módszerhez akarnak folyamodni, a világtörténelem leggyalázatosabb módszeréhez. Azt akarják, hogy sebesültjeink tovább szenvedjenek, hogy gyermekeink, asszonyaink és a fegyvert még mindig hősiesen kézben tartó katonáink éhezzenek. Azonban ez az akciójuk éppúgy nem járhat sikerrel, mint fegyveres beavatkozásuk. Az egész világ felháborodása kíséri a szovjet újabb gyalázatos tettét. A szabad világ népei nem nyugodhatnak és nem nyugszanak bele a szovjet intézkedésekbe és megtalálják a módját, hogy a nyugati segítség időben megérkezzék Magyarországra.
Kedves hallgatóink, Molnár József beszélt.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Kedves hallgatóim! Amikor az első hírek megérkeztek a szabad világba a magyar nép csodálatos hősiességéről, áldozatkészségéről, a nyugati világ szíve megdobbant. Mindenki segíteni akart. A vérátvevő helyeken órák múlva hosszú sorokban állottak az emberek, hogy vérüket adják a sebesült magyar szabadságharcosoknak. Megindult a gyűjtés. Ami a legcsodálatosabb, legelőször nem is a kormányok, nem is a hivatalos karitatív szervek, hanem magányosok, egyszerű polgárok léptek akcióba. Ezek az egyszerű polgárok megállították a magyarul beszélő embereket az utcákon és rögtön az iránt érdeklődtek, hova küldhetik adományaikat. Aztán megmozdultak az egyházak, a társadalmi szervezetek, politikai pártok, szakszervezetek és gyárak. Szinte senki sem akart kimaradni, mindenki adakozni kívánt. Ausztriában valóságos adakozási láz öntötte el az embereket. A szabadságharc első napjaiban már Bécs összes gyógyszertáraiból kifogytak azok a gyógyszerek, amelyekre a szabadságharcosoknak legégetőbben szükségük volt. Svédországból, Svájcból, Németországból repülőgépen indították útnak az első segítséget. A lelkes magánosok után sorra nyilatkoztak a kormányok is. A nyugatnémet kormány egymillió német márka segélyt ajánlott fel. Az angol kormány nyolcvanezer dollár értékű gyógyszert. Legutóbb pedig Eisenhower elnök jelentette be, hogy gyorssegélyként húszmillió dollárt utaltak ki a baráti államok támogatását célzó alapból a szabadságáért küzdő hősi magyar népnek. Az Egyesült Államok elnöke hangsúlyozta, hogy ez az adomány csak a kezdet. Ezekről az adományokról s a nyugati világ népeinek áldozatkészségéről híradásainkban és egyéb műsorainkban részletesen beszámoltunk. Most mindezt azért mondjuk el, mert Bécsből az osztrák rádión keresztül világgá röppent a felháborító hír, hogy a szovjet csapatok megakadályozzák a vöröskeresztes segélyküldeményeknek az országba való beszállítását.
Kedves hallgatóim, az egész világ mélységes felháborodással fogadta ezt a hírt. A Szovjetunió kormányáról minden rosszat el tudnak nyugaton képzelni, az embertelenségnek ilyen iskolapéldája mégis meglepetést okozott. Az egész világ látta, milyen kegyetlenül próbálták legázolni a szabadságáért fölkelt magyar népet, de azt, hogy a sebesültek gyógyítását megakadályozzák, hogy az éhezőkhöz ne engedjék eljuttatni az élelmiszereket, a ruhátlanokhoz a ruhaadományokat, még a szovjet vezetőkről sem tételezték fel. Ehhez olyan elvetemedettségre, olyan embertelenségre van szükség, amilyenre a világtörténelemben még nem volt példa. Az egész világ tudja, hogy dicső szabadságharcosaink, sebesültjeink gyógyszerhiányban szenvednek, hogy Magyarország egyik keleti városában gyermekbénulás ütötte fel a fejét, hogy a 11 nap óta hősiesen ellenálló magyar főváros lakossága éhezik. A Szovjetunió urainak mindez nem számít. Ők minden eszközzel szeretnék térdre kényszeríteni azt a hősi magyar népet, amelynek bátorságát, kitartását az egész világ megcsodálta és amely előtt összeomlott az elnyomó szovjet hadsereg. Most új módszerhez akarnak folyamodni, a világtörténelem leggyalázatosabb módszeréhez. Azt akarják, hogy sebesültjeink tovább szenvedjenek, hogy gyermekeink, asszonyaink és a fegyvert még mindig hősiesen kézben tartó katonáink éhezzenek. Azonban ez az akciójuk éppúgy nem járhat sikerrel, mint fegyveres beavatkozásuk. Az egész világ felháborodása kíséri a szovjet újabb gyalázatos tettét. A szabad világ népei nem nyugodhatnak és nem nyugszanak bele a szovjet intézkedésekbe és megtalálják a módját, hogy a nyugati segítség időben megérkezzék Magyarországra.
Kedves hallgatóink, Molnár József beszélt.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-11-03 20:26 |
Hossz | 0:04:43 |
Cím | Rendkívüli kommentár |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-11-03 20:26 |
Szerkesztő | Molnár József |