Vasárnapi politikai kommentár

1956. október 22. 0:57 ● 09:20

Molnár József
00:00 00:00

A műsor leirata

Szignál

Vasárnapi politikai kommentárunk következik. A legutóbbi lengyelországi események legjelentősebb fejleményéről, Gomulka szombat esti beszédéről ad tájékoztatót Molnár József.

Kedves hallgatóim! Pár nap óta Lengyelországban filmszerű gyorsasággal peregnek az események. Az az óriási krízis, amit a szovjet vezetőknek a lengyel kommunista párt központi bizottságában való hirtelen és váratlan megjelenése előidézett, nem zárult le. Hruscsov és társainak zsarolási kísérlete nem félemlítette meg a demokratizálódási folyamat elszánt híveit, ellenkezőleg, az eddigieknél is sokkal határozottabb eltökéltséget váltott ki. Szombat este Varsó lakossága a rádiókészülékek mellett ült, hogy meghallgassa Gomulka beszédét. Hivatalos jelentést még nem tettek közzé arról, hogy Gomulkát a központi vezetőség a párt központi titkárává választotta. Azonban a lengyel lakosság, szombat este, a központi bizottság egy képviselőjének beszédéből úgy értesült, hogy Gomulka a párt elsőtitkára és máris átvette a tisztséget Ochabtól. Gomulka kétórás beszámolója a hírek szerint óriási hatást váltott ki egész Lengyelországban. A lengyel nép fellélegzett. Tudták, hogy ezt a beszédet Gomulka a szovjet szuronyok árnyékában tartotta, a megszállt Lengyelországban mégis ez volt az első olyan megnyilatkozás, amely bátran és minden fenntartás nélkül kifejezte és összefoglalta a szabadságáért küzdő lengyel nép állásfoglalását. Gomulka beszédének a szovjet-lengyel viszonyra vonatkozó része, tekintettel a jelenlegi körülményekre, óvatos, de határozott volt. Hangsúlyozta, hogy Lengyelországban nem engedhetik meg a szovjetellenes agitációt, de kijelentette, hogy Lengyelországnak joga van a szuverenitásra és függetlenségét tiszteletben kell tartani. A különböző szocialista országok közötti viszonynak a munkásszolidaritáson kell épülnie, mondotta, és az ellentéteket békés egyetértésben kell megoldani. Beszédének ez a része nyilván célzás volt arra az erőszakos beavatkozási kísérletre, amellyel a szovjet vezetők pénteki váratlan megjelenésükkel, hatalmi szóval vissza akarták fordítani az eseményeket. Kedves hallgatóim, ha egészen röviden össze akarnám foglalni Gomulka beszédének lényegét, akkor két pontba tömöríthetném. Először félreérthetetlenül kifejezte a lengyel népnek azt a kívánságát, hogy Lengyelország függetlenségét a Szovjetuniónak tiszteletben kell tartania. Másodszor felvázolta a szocializmus építésének lengyel útját. A sztálinizmus kihatott az összes kelet-európai demokráciákra. A Sztálin-kultusz nemcsak sztálinizmust jelentett - mondotta Gomulka - hanem hierarchiakultuszt is, mert a népi demokráciák kommunista vezetői mindenütt afféle nemzeti Sztálinok voltak. Gondolkodás nélkül végrehajtották Sztálin utasításait. Ennek eredménye a teljes gazdasági csőd. A mezőgazdasággal kapcsolatban Gomulka elmondotta, hogy Lengyelországban az önállóan dolgozó parasztok a művelés alatt álló földterület 75%-át birtokolják, az összes termésnek azonban 83%-át ők termelik. A magángazdaságokon az évi termés értéke 621 zloty, a szövetkezeteké csak 517 zloty, az állami gazdaságoké pedig még ennél is kevesebb, 393 zloty. Ezért határozottan és félreérthetetlenül kijelentette, hogy a jövőben nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztéséről beszélni, ez teljes mértékben az egyéni gazdálkodók szabad elhatározásától függ. Fel fogják oszlatni a ráfizetéses kolhozokat. A gépállomásokat fokozatosan feloszlatják, gépeiket a szövetkezeteknek adják. Könnyű volt a kulákokat likvidálni - mondotta -, de nehéz a kulákgazdaságok tönkretétele után kiesett termelést pótolni. Az állam évente egy billió zlotyt költött a termelőszövetkezetek támogatására és ezek mégsem tudtak annyit termelni, mint az önállóan dolgozó parasztok. A munkássággal kapcsolatban Gomulka elmondotta, hogy cinizmus volt a poznani felkelésről, mint a külföldi imperialista elemek agitációjának eredményéről beszélni. A poznani felkelés a lengyel nép tiltakozása volt vezetőinek hipokrata magatartása ellen. Lengyelországban nem lett volna Poznan, nem lett volna sztrájk, nem lett volna vérontás, ha a vezetők irányítani tudták volna a gazdasági életet. A sztálinistavezetők irtóztak az igazságtól, nem akarták elhinni, hogy a munkásság megérti az igazságot. Ezek elvesztették a munkásságba vetett hitüket, a munkásság pedig nem bízott a sztálinista vezetőkben, akik mindent a bürokráciára, erőszakra és hazugságra építettek. A Sztálin-kultusz odavezetett - mondotta -, hogy kihalt az egyéni gondolkodás, a szocialista országok elvesztették függetlenségüket, mindenben Sztáliné volt az utolsó szó és minden ellenvélemény eretnekségnek számított. A jövőben a szocialista gondolat sohasem tekinthető tökéletesnek, hanem a gyakorlatban kell kipróbálni. A szocializmus útjai különbözők lehetnek, lehet olyan, mint Oroszországban, lehet olyan, mint Jugoszláviában, és lehet más. A lengyeleknek a legjobb példákat kell mindig utánozniuk. A szocializmust - mondotta Gomulka - nemcsak a kommunisták tudják építeni. Az országban jelenleg különböző áramlatok érvényesülnek, amelyek egytől egyig a demokratizálódásra törekszenek. Ezért legelőször is le kell számolni a múlttal, mindenekelőtt egy bizottságot kell kiküldeni azok ügyeinek tisztázására, akiket az elmúlt években börtönbe vetettek. A másik feladat új választások kiírása, amely lehetővé teszi a népnek, hogy ne csak szavazzon, hanem választhasson is. A gazdasági kérdéseket Gomulka szerint nem lesz könnyű megoldani, mert az elmúlt esztendők sztálinista politikája, az ország függetlenségének elvesztése gazdasági csődbe sodorta az országot. Ezért szükségesnek tartja, hogy az összes állami és kereskedelmi szerződéseket ezután a lengyel parlament hagyja jóvá. Rámutatott arra, hogy a lengyel kőszéntermelés az elmúlt években erősen visszaesett az elhibázott gazdaságpolitika következtében. Az ipari munkásság körében nagy türelmetlenség tapasztalható, az üzemek termelését hátráltatja a nyersanyaghiány. A gazdasági csőd olyan nagy, hogy egyelőre béremelésekről nem lehet szó, mert nem tudnak a felemelendő béralapokról gondoskodni. Végezetül pedig hangsúlyozta Gomulka, hogy a lengyelek minden erejükkel harcolni fognak azok ellen, akik a demokratizálódási folyamatot le akarják állítani. Ebben a harcban nemcsak a kommunista párt vesz részt, hanem a lengyel népfront többi pártjai is, a lengyel polgári demokrata párt, s a lengyel parasztpárt is, amelynek vezetője éppen ezekben a kritikus napokban jelentette ki, hogy a jövőben pártja nem csatlóspárt, nem leányvállalat, hanem egyenrangú partner kíván lenni. Kedves hallgatóim, Gomulka beszédét ezért ismertettem részletesen, mert kitűnik, hogy Lengyelországban az olvadás hívei nem ijedtek meg Hruscsov és társainak váratlan megjelenésétől, nem ijedtek meg a szovjet csapatok mozgolódásától és volt bátorságuk arra, hogy leszámoljanak az egykori sztálinistákkal, akikkel kapcsolatban Gomulka azt mondotta, elvesztették a munkásság bizalmát és ezzel együtt a jogcímet is a további kormányzásra. De fontos dokumentum ez a beszéd azért is, mert azok a hibák, amelyeket Gomulka beszéde feltár, Magyarországon is fennállanak. A magyarországi csődből kivezető utat nálunk is csak a külön magyar út megteremtésével lehet biztosítani. A visszahúzó erők nálunk is mindent megkísérelnek, hogy ezt megakadályozzák. Ezért nem sietnek ismertetni például Gomulka nagy jelentőségű beszédét sem.

Molnár József kommentárját hallották.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Információk

Adásba került1956-10-22 0:57
Hossz0:09:20
CímVasárnapi politikai kommentár
MűsorkategóriaKommentár
Ismétlések
1956-10-22 0:57
SzerkesztőMolnár József
Műsor letöltése MP3