Széljegyzetek

A Kossuth Rádió hivatalosnak mondott közleményei még hadsereg-főparancsnokságról, honvédségről s néphadseregről beszélnek. De ezek a szavak nem tévesztik meg sem a külföldet, sem az otthon összeszorított fogakkal küzdőket, ellenállókat. Ország-világ tudja már, hogy Nagy Imréék mögött, mint fegyveres hatalom, lényegében csak a szovjet ezredek, és azok háta mögül előtörő pribékalakulatok, a belbiztonsági vagy belső karhatalmi szerveknek nevezett ávós csapatok küzdenek. Ez a belső karhatalom, amely egyszer az ország bíboros-hercegprímását, majd a kommunista belügyminisztert, utána a jelenlegi pártfőtitkárt dobta kínzókamráiba, eddig sem volt magatartásában válogatós. És most sem az. A mészárlásokban már eddig is túlteljesítette a szovjet parancsnokság által kiszabott normákat. Csak éppen nem lát tovább az orra hegyénél. Nem gondol arra, hogy ez a nemzet már száz esztendő előtt megmutatta, miként kezeli a moszkovitákat. Egy emberöltő nem mossa le róluk a hazaáruló bélyegét, nem tudja kezükről eltüntetni a vért, a Káin-bélyeget. Mindegy, hogy miként végződik ez az emberfeletti, világszerte csodálattal figyelt szabadságharc, csak ők lehetnek a vesztesek. Akár így, akár úgy fejeződik be a harc, közülük azok, akik nem kerülnek az akasztófára, a nemzet bélpoklosai lesznek. Erre gondoljanak addig, ameddig nem késő! Ha nemzeti érzésük nem elég erős ahhoz, hogy a nemzeti forradalom szabadságharcosai sorába állítsa őket, legalább a vérontástól tartózkodjanak. Ne lőjenek testvéreikre, ne állják útját a mártírsorsot is vállaló forradalmároknak!

Szignál