Rendkívüli munkásműsor

A magyar munkássághoz szóló rendkívüli műsorunkban Molnár József arról beszél, hogy a magyar munkásság támogassa szabadságharcosainkat, s mindaddig ne vegye fel a munkát, amíg az orosz csapatok vissza nem vonultak laktanyáikba.

Munkások! Magyarok! Az elmúlt napokban megmutattátok, hogy egy vagytok a felkelt dicsőséges nemzettel. Nagy részetek volt abban, hogy ez a forradalom, amelyet Gerő Ernő és gyalázatos hazaáruló társai el akartak fojtani, már az első napon győzelemhez vezetett. Megmutattátok, hogy a ti hazafias lelkesedéstek nem ismer határt. Feszítővasakkal, kalapácsokkal, és később fegyverrel a kezetekben ott voltatok mindenütt, ahol a nemzet szabadságának szent ügyét, országunk függetlenségét, a nép boldogabb jövendőjét veszély fenyegette. Ifjúmunkások, munkáslányok állták a legkeményebb küzdelmet a szovjet páncélosokkal szemben, és állják még ma is. Még ma is dübörögnek a tankok, ma is kattognak a gépfegyverek, mert a kommunista párt vezetőinek árulása következtében a szovjet csapatok beavatkoztak országunk belügyeibe, és vérbe akarják fojtani szabadságunkat. Dicsőség és hála mindazoknak a munkásoknak, munkásifjaknak, munkáslányoknak, akik idegen hatalom katonáinak golyóitól találva meghaltak a szabadságért. Dicsőség és hála mindazoknak, akik még ezekben az órákban is fegyverrel a kezükben védelmezik a haza szent ügyét. Munkások, magyarok! Az a kormány és az a pártvezetőség, amely a forradalom következtében jutott hatalomhoz, továbbra is azt hirdeti - bár egyre halkulóbb hangon -, hogy ellenforradalmárok harcolnak. Ezzel akarja elterelni a figyelmet arról, hogy dicső szabadságharcosaink nem társadalmi harcot vívnak ebben az órában, hanem egy idegen elnyomó hatalom katonáival állnak szemben, akik magyar vért ontanak. A drága magyar vér még ezekben az órákban is öntözi ezeréves hazánk meggyalázott földjét. A kormány vagy nem akarja, vagy nincs ereje ahhoz, hogy a szovjet csapatokat visszarendeltesse laktanyáiba. Hozzátok fordult, könyörög nektek, hogy legyen vége a vérontásnak, vonuljatok vissza az üzemeitekbe és kezdjétek meg a munkát! De ki ontja a magyar vért? Idegen gyilkosok, akiket az áruló kommunista vezetők szabadítottak a szabadságáért fölkelt magyar népre! Azt akarják, hogy azokon a helyeken, ahol a harcok elcsendesedtek, a szovjet pribékek összefogdoshassák dicső szabadságharcosainkat. Ezért kérnek benneteket, hogy menjetek az üzemekbe, maradjatok a lakásaitokon. Fiaitok, leányaitok életéről van szó! Arról van szó, hogy ezekben a drámai órákban kiszolgáltatjátok-e a nemzetet a szovjet önkénynek?
Munkások! Magyarok! Budapest után megmozdult a vidék is. Miskolc városának munkásai kezükben tartják a hatalmat, és azonnali intézkedéseket követelnek. Követelik az összes sztálinista vezető leváltását, akiknek részük volt abban, hogy a szovjet csapatok beavatkoztak szabadságharcunkba. Új vezetést követelnek. Az ÁVH-sok megbüntetését. Farkasnak, és mindazoknak az áruló kommunistáknak nyilvános tárgyalás után való elítéltetését, akik az elmúlt esztendőkben és ezekben a történelmi napokban kezet emeltek a szabadság szent ügyére. A miskolci munkások követelik, hogy az országgyűlés többé ne szavazógép legyen, hanem a magyar nemzet, munkások, parasztok, értelmiségiek és dolgozó polgárok törvényhozó szabad testülete! Győr munkásai nemzeti kokárdával a gomblyukokban forronganak még ezekben az órákban is, és tiltakoznak a szovjet hadsereg galád támadása ellen. A budapesti fölkelés Csepel, Angyalföld, Újpest munkásságának nagyszerű forradalmi megmozdulása átragadt az egész országra, mindenütt, ahol kérges kezű munkások élnek, tovább folyik a harc nemzetünk szabadságának szent ügyéért. Ezekben az órákban nemzetünk szabadságának egyetlen ellensége van: a szovjet hadsereg! Az a szovjet hadsereg, amely meggyalázta asszonyainkat, a munkáslakásokból is elrabolta fejünk alól a párnát, amelynek szuronyaira támaszkodva dühönghetett Rákosi önkénye tíz esztendőn keresztül Magyarországon. Az a szovjet hadsereg, amely a Varsói Szerződés segítségével örök időkre rabláncra akarta fűzni nemzetünket. Ma, ti nagyon jól tudjátok: azok a munkások, ifjúmunkások, munkáslányok, akik még mindig harcolnak, nemzetünk szabadságát, országunk függetlenségét és a ti boldogabb jövőtöket védik. Amint a miskolci munkások kiáltványa mondotta, nem a kapitalizmus, nem a földesurak hatalmáért folyik a harc, amint ezt a kommunista vezetők hirdetik, hanem a nép országáért, az igazi népuralomért, a demokráciáért! Egy olyan társadalmi rendért, amelyben a munkás, paraszt és értelmiségi rétegek többé nem lesznek kiszolgáltatva annak a pártnak, amely tíz esztendőn keresztül naponta csapta arcul a dolgozókat, naponta árulta el a magyar népet. Ez a párt még most is vezető szerepet követel magának, azt akarja, hogy az orosz tankok segítségével letiport magyar földön továbbra is egy párt akarata érvényesüljön. Ezért szeretnék mindenáron megnyerni a magyar dolgozók támogatását, ezért követelik, kérik, hogy térjetek vissza üzemeitekbe és otthonaitokba. Amíg ti a gyárakban és otthonaitokban lennétek, a szovjet tankok letaposnák a magyar szabadság fiatal vetését! Fiaitokra, leányaitokra vérgőzös szovjet katonák vadászhatnának a pincékben. Ezért ezekben az órákban a magyar munkásság csak egyet tehet. A miskolci dolgozók példáját követve az egész országban beszüntetni a munkát - kivéve az életfontosságú üzemeket. Csak ezzel az eszközzel lehet az ország vezetőit arra kényszeríteni, hogy a magyar szabadságharcosokat gyilkoló szovjet katonáknak laktanyáikba való azonnali visszarendelését követeljék! Csak ezzel a fegyverrel, az általános sztrájk fegyverével lehet a szovjet vezetőket arra bírni, hogy a visszavonulási parancsot haladéktalanul kiadják.
Amíg a szovjet katonák gyilkolhatják nemzetünk legjobbjait, addig veszélyben a nemzet függetlenségének ügye, veszélyben a demokrácia, veszélyben a magyar nép! A magyar munkásság és parasztság jövendő boldog élete! Bármit ígér a kormány, bármit ígérnek a párt vezetői, mindaddig nincs biztosíték az ígéretek betartására, amíg a szovjet nyíltan beleavatkozhat szabadságharcunkba.
Munkások! Magyarok! Az egész világ munkássága csodálattal néz tirátok! Az egész világ munkássága szolidáris veletek! Az egész világ munkássága tisztelettel hajtja meg fejét hősi harcotok mártírjai előtt. A ti kezetekben van most az ország sorsa. Ti kikényszeríthetitek a szovjet csapatoknak laktanyáikba való visszarendelését és rövid időn belül az országból való eltávolítását. A ti bátor fellépésetektől függ, hogy a szovjet jelvénytől megfosztott lukas magyar zászló győzedelmeskedik-e örökre a szovjet csillag felett. Ezekben az órákban, amikor a magyar szabadsággal együtt megszületik az új magyar nemzeti lobogó, a középen lukas magyar nemzeti zászló, hogy örök időkre emlékeztesse a magyarságot a szovjet zsarnokság felett aratott nagy és dicső győzelemre, a ti kezetekben van a magyar jövendő kulcsa. Általános sztrájkkal kényszerítsétek az ország új vezetőit arra, hogy a szabadságharcosokhoz intézett felhívások helyett a szovjet vezetőkhöz intézzen felhívást és követelje, hogy a magyarságot gyilkoló, munkásifjakra, munkáslányokra vadászó, nemzetünk szabadságharcának vérbefojtására kirendelt szovjet csapatokat azonnal és minden feltétel nélkül rendeljék vissza laktanyáikba, és vonják ki az országból!

Molnár József beszélt arról, hogy a magyar munkásság támogassa szabadságharcosainkat, és mindaddig ne vegyék fel a munkát, amíg az orosz csapatokat vissza nem vonják laktanyáikba.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!